Komjáthy Jenő: REJTELMEK
Naplemenőben:
S valami villan,
Surran előttem.
Lobog a légben;
Valami zajlik,
Zeneg a mélyben.
Most a magasban;
Valami úgy reng
Mélyen alattam.
Ősi igézet...
Az örök örvény
Mélyibe nézek.
Ködbül az árnyak,
Dicskoszorúba
Vonva a tájat.
Messzire vet fényt -
Látom a holtak
Éteri testét.
Csillagi arccal
Szállnak a lelkek
Földre le halkal.
Újraszülőim,
Isteni hősök,
Szellemi ősim!
Tiszta világok,
Gyújtva szivembe
Rokoni lángot!
Szomjan elégni,
Törjön az égbe
Bennem az égi!
Ittas a naptul,
Bennem az őskéj,
Ősi harag dúl;
Forr, buzog, árad;
Kín csak acéloz,
Emel a bánat.
Tiszta a szívem,
Érzem, egy Isten
Lakik e szívben.
Részese lettem:
Atyai szívvel
Lássatok engem!
Szomja ha túlhajt:
Lássatok engem
Társatokul majd!
Nyílik előttem;
Zeng az itélet
Mindig erősben.
Mélyed a lelkem,
Éled előttem
A lehetetlen.
Él, aki megholt,
Ünnep az élet,
Templom a sírbolt.
Nevet a rózsa,
Fű, fa, virág tör
Könnybe, mosolyba.
Hallgatag ági,
Zengenek a kert
Néma virági.
Titka a tónak,
Csókjait issza
A lobogónak.
Álmot a felhő,
Üde szerelmet
Suttog a szellő.
Zordszavu része,
Izzik az élet
Pazar egésze.
Mindet az élet,
Lángba borul sok
Méla kisértet.
Újra a kőben...
Már csoda többé
Nincsen előttem.
Él, szeret itten!
Részben, egészben
Él a nagy Isten!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me