Komjáthy Jenő: ROMOK FÖLÖTT
Ami szivemnek drága volt!
Koldussá, majdnem semmivé tett
S kigúnyolt, midőn megrabolt.
Minden, de minden porba dőlt:
S mi az, hogy lelkem mégis újból
Rajong s merészen szárnyat ölt?
Hol összedőlt a régi hit,
Nem siratom a holt világot,
Mert új világ, új cél hevít.
Hit, gyermekábránd, béke, üdv!
Nem morzsolok egy könnyet sem szét,
Szivembe új lét napja süt.
Az élv s a kín, a vágy s a kéj!
Éretted mindent összedúltam,
Egyetlen méltó, büszke cél!
Mely mindenütt van s nincs sehol:
Elvész, mert ingoványba gázolt,
Ki bolygó-tűz után lohol.
Tomboljon, dúljon céltalan:
Minden magányos, büszke lélek
Örökké bús, boldogtalan.
Dőzsöljön almain a Bűn:
Lelkem halad mérhetlen körbe
Eszményihez mindegyre hűn.
Ön semmis bálványuk körül,
Bábozza be magát a féreg:
Szivem kiárad, szétterül.
Gyomrába milliónyi más:
Szétömleni a végtelenben
Gyönyör lesz nékem, óriás.
Rám önzetlen napod ragyog,
Ó, fényes álom, szent Dicsőség,
Tied leszek, tied vagyok!
Kit annyi bárgyu emleget;
Föl nem foghatva lényegedben,
Szétdarabolnak tégedet.
Fölvált, tagol a törpe had;
Csak árnyad űzik a sötétben,
Nem látnak téged, fényalak!
Említi áldott nevedet,
A gyáva menekül előled,
És az elégült kinevet.
Csak önzetlen szív érhet el,
Föl nem foghatja tiszta lényed
Csak széjjeláradó kebel.
Te vagy a Hit s a Szeretet,
Te szórsz a vértanúkra rózsát,
Koszorúzol mártírfejet.
Nem öltök gyászt a holtakért,
S lemondok, mindenről lemondok,
Mit egykor önző vágy igért.
S most millió atomra hull,
Tovább-tovább szédítő körben
A mindenséggel hasonul.
És most csak érted lelkesül:
Hogy az összes szívekben éljen
Tisztán, dicsőn, végetlenül!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me