Komjáthy Jenő: DAC
DAC
Dacolni: egyetlen gyönyör.
Vérem örökké dacra tör.
Lázadni és lázítani,
Mindennel szemközt állani.
Vérem örökké dacra tör.
Lázadni és lázítani,
Mindennel szemközt állani.
Dacolni magas kéj nekem,
Átvágni bátran mindenen,
Túltenni magam a levőn
Tekintet nélkül, vakmerőn ...
Átvágni bátran mindenen,
Túltenni magam a levőn
Tekintet nélkül, vakmerőn ...
Szabadon fönn csapongani,
Hol nincsen durva anyagi;
Levetve rög bilincseit,
Inni magasság élveit.
Hol nincsen durva anyagi;
Levetve rög bilincseit,
Inni magasság élveit.
A sötét test korlátain
Kitörnek tenger vágyaim.
Dacos hitem magasba von:
Érzem, az éghez van jogom.
Kitörnek tenger vágyaim.
Dacos hitem magasba von:
Érzem, az éghez van jogom.
A meglevő, az állati
Lekötve nem tud tartani;
Szokás, rend bosszuság nekem:
Tulajdonom a végtelen.
Lekötve nem tud tartani;
Szokás, rend bosszuság nekem:
Tulajdonom a végtelen.
Lelkemnek e sárlét kevés,
E porvilág átokverés;
A kéjt is daccal dobja el,
Mely alacsony arcot visel,
E porvilág átokverés;
A kéjt is daccal dobja el,
Mely alacsony arcot visel,
Nem nyugszik meg a földiben,
Nincs táj, amelyen megpihen,
Nincs forrás, melyből szomjat olt,
A Földnek minden vize holt.
Nincs táj, amelyen megpihen,
Nincs forrás, melyből szomjat olt,
A Földnek minden vize holt.
Nincsen lugas, mely árnyat ad,
Nem üdit eszmeszomjasat;
Itt minden bosszant, sért, gyötör:
Lelkem a lehetetlenre tör.
Nem üdit eszmeszomjasat;
Itt minden bosszant, sért, gyötör:
Lelkem a lehetetlenre tör.
Izleltem az élet vizét,
S vágyom mindent széttépni, szét ...
Láncaimat szétszaggatom,
Nem ismer féket haragom.
S vágyom mindent széttépni, szét ...
Láncaimat szétszaggatom,
Nem ismer féket haragom.
S bár minden rámtör, rámrohan,
Nem fog hajolni derekam.
S nem lankadok egy percre sem,
Bár, tudom, el kell vérzenem.
Nem fog hajolni derekam.
S nem lankadok egy percre sem,
Bár, tudom, el kell vérzenem.
Ha meg kell halni, hát legyen!
A zord csapás férfit talál.
Nem ejthet csorbát lelkemen,
Habár ledönt is a halál.
A zord csapás férfit talál.
Nem ejthet csorbát lelkemen,
Habár ledönt is a halál.
A véres, roncsolt test fölött
A Lélek, a meg nem törött,
Megáll majd büszkén, dacosan,
S új létre új daccal rohan.
A Lélek, a meg nem törött,
Megáll majd büszkén, dacosan,
S új létre új daccal rohan.
[1892. április 18.]
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
