Kosztolányi Dezső: CSÁTH GÉZÁNAK
várlak ma is, halott, e hosszú és e késő,
bús éjszakán.
s befestve a falam a bandzsal, csorba holddal
oly halavány.
hol fejfa és kereszt elvész a sűrü lombban
és sír a táj?
de hogy ilyen soká tart, azt most meg nem értem
és fájva fáj.
s a végtelen felé táguló nagy pupillád
szögezd felém.
Most a palicsi tó úgy fénylik, mint az ólom
és a beléndeken s a vad farkasbogyókon
alszik a fény.
ha hosszan bolygasz a cirillbetűs Szabadkán
s nem értenek.
zsákutcán és közön, idegen és hazátlan
kísértetet.
Tudod, hogy portámon és a szivembe nincsen
semmi gonosz.
ablakból fölsíró, homályos hegedűszó
eszembe hoz.
fehér köpenyben, a kavicsos és porondos
kertudvaron.
férgek gyűrűivel. Ha a láttodra félek,
eltagadom.
kezedbe a kezem és a szivedre szívem,
ha nem merem.
csuklóm odanyujtom, hogy vizsgáld meg, mint szoktad,
ütőerem.
angyali gyilkosa nődnek s tennen-magadnak,
szelíd barát,
majd összetörted a tébolyok és a lázak
szent poharát.
kávé, dohány és rum vár mérgező malaszttal
s a múlt, a csend.
s fölfedném szótalan a fájó, néma örvényt,
a névtelent.
fölötte az átok, mint fekete szivárvány,
gyászt bontogat.
kik éhesen rágják, elfáradott cselédek,
a csontokat.
mely nappal céltalan, halott vágyakra görnyed
s éjszaka sír.
s reggel, ha öltözöm, csak játszom, egyre játszom
és vár a sír.
adj ágyat most nekem és az éjféli búmnak,
akár a pap
fantasztikus lázban görbedek lehajolva,
hogy hívjalak.
ki célhoz értél már, kell, hogy valamit adhass
annak, ki él
s álomtalan éjjel kétségbeesve vár rád,
a múltnak koldusa és százszorosan árvább
a semminél.
ki bátran indultál, kapudat megtaláltad
az éj felé.
feledve önmagam, jajokba fúlva lettem
az életé.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me