Kosztolányi Dezső: VERÉS

Full text search

VERÉS
 
Hogy vertek engem, kisfiam, nőm,
kiket szeretek, édesek,
tirólatok dalol ma lelkem,
mely csupa jaj és csupa seb.
 
Ha sírsz, fiam, halvány sirással
versz engem és ütöd urad,
én asszonyom, ha tompa délben
a hőmérőd lázat mutat.
 
Akik gyűlöltek, mindig adtak,
ők a szelídek és a jók.
De görcs nekem, halál a jóság
és keserű és fáj a csók.
 
Mert vertem, akiket szerettem
s kiket szeretek, vernek ők.
Mostan sötét kezüket áldom,
áldottak a nagyon-verők.
 
Így még csak az Istent szerettem
kisgyermeki, bús éjeken,
ő vert ilyen kemény ütéssel,
a nagy, a vak, a végtelen.
 
Jaj, én tudtam, hogy nem mulatság
szeretni és nem heverés.
De most tudom, szeretni szörnyű,
szeretni az: verés, verés.
 
Verjétek életem kegyetlen,
amint sose vert a harag,
verjétek értetek kiáltó,
könnytől fuldokló szájamat.
 
Én nem panaszlom, hogy szerettem
és hogy szeretni fájt nagyon.
Verjétek a jobb és bal arcom,
szívekkel verjetek agyon.
 
1918

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me