Kosztolányi Dezső: A MAGYAR PARASZT
száguld tovább a gőzvasút veled
s a hajnal mérgező lehelletével
leng tejszínűn az alvó táj felett.
lovát magára hagyja szántani,
olykor kitárja karját, mint a táltos,
csillognak inge hószín fodrai.
bölcs mélabú van napsütötte arcán,
de szem nem látta őt könnyezni még.
döbbenve nézem, mint halad előttem
és nem tudom, mi bántja nagy szivét.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me