Madách Imre: Az anya gyermeke sírján | Verstár - ötven költő összes verse

Az anya gyermeke sírján

Fejemre hulltanak
Ezernyi átkaid
Nagy ég! s lerombolád
Éltem virágait.

Törött hajó vagyok
Az élet tengerén,
Keblem kihalt, rideg,
Miként elhamvadt szén.

Hazátlanná tevél:
Elvetted férjemet :
Tüzláng harácsává
Tevéd értékemet.

Haragra bőszitéd
Szülőim ellenem,
S nincs már, ki sohajtná :
"Jőjj szűmre gyermekem."

Ki velem érezzen,
Ki nyujtsa védkarát,
Ki szánja sorsomat,
Nincs részvevő barát.

De bár így sujtának
Ezernyi átkaid :
Elgyőzte dult szivem
Felfogni villámaid.

Mert adtad vígaszul
Mennyednek angyalát :
Egy szende gyermeket
Szerelmem zálogát.

Kinek kökényszemén,
Bibor-hullám ajkán,
Selyem hajszálain,
Fejér márvány nyakán :

Feltünni szemléltem
Szép multam hajnalát,
Felejtve sérveim -
Felejtve szűm baját.

S először amidőn
Rebegte : "jó anyám !"
Elbájolt énmagam
Mennyekbe álmodám.

S midőn a serdülőt
Hevülni szemléltem,
Ha mondám : "tiszteljed
Hazádat gyermekem !

Szeresd, mint második
Anyádat : védd ügyét
Dicsőitsd hü fiját,
S téritsd meg ellenét !"

Hol itt a földi kincs,
Mely minden fényivel
Fölérne a szülő
Szentült érzelmivel.

S mind e gyönyört, üdvöt
Most sirporond fedi
S szűm felbőszült kinok
Kányája tépdeli.

Fejemre hulltanak
Ezernyi átkaid,
Isten ! s lerombolád
Éltem virágait !

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!