Madách Imre: Candida
Míg élek, diszeit. - - -
Verseghy
(Merengések)
A természetet
Ő ha hintne szép szemével
Arra életet.
Tóth Lőrincz
Érted érző szívemet,
Lányka, lányka elragadtad
Egyedüli üdvömet.
Éltető szövétneke,
És szemedben a menyeknek
Égsugáru képzete.
Égszemedbe kínomat,
Veszve mindez és ezekkel
Egy-egy éltem elszakadt.
Tőle birtam éltemet,
Elhagyott a nap, füszál, én
Vesztve benne létemet.
Hunyt napod s a dőre kincs.
Mért virúl a nyár koránya,
Szép virága néki nincs.
Minden ott a sír ölén,
S veszve véle a dicsővel,
Mit kivűle bírtam én.
Hol reményem elveszett.
Mind enyésszen éltem, üdvöm
S fényljen ő - ki megvetett.
Mi nagy a fájdalom.
Vörösmarty Mihály
Oltárra áldozám,
Szerelmem ége itt,
Amott dicső hazám.
Utam virágjait,
Ezeknek érzetim
Tüz adta vágyait.
Hazám egében állt,
Viharba partokat
Szívem tüzén talált.
Le véle képzetem,
Törött reményemet
A sírokon lelem.
Adál te szent hazám,
Ez éltet oly dicső
Sirodra áldozám.
Szemedbe lestem én,
Odadni üdvömet
Tenéked, égi kény.
De menyt adál nekem,
Mi dőre áldozat
Ezért bus életem.
Amit vágytam és reményltem,
E szűk hant már elnyelé.
Kisfaludy Károly
S mi égi álmokat,
Mivel sugárzva akkoron
Mosolygni láttalak.
Ez álmot, újra haj ! -
Szivembe bú keserv nem ült,
Se vészt hozó sohaj.
Menyet hozott nekem.
Öröknek esdtem álmomat
Öröknek édenem.
Virulni láttam én,
S magas sugárba csillagom;
Szivem dicső egén.
E szűnek üdve már,
Keblem, keserve tengerén
Reményt sosem talál.
De hajh, menyasszonyom
Csak egyedűl a bús, setét
Sírokba láthatom.
Hogy az örök legyen,
S nyugalmat ott találjak én
A bús enyészeten.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me