Madách Imre: Bucsú
Lombjaid lehullnak.
Bajza
Ha kék szemedben mink elvesztjük azt,
Szived virasszon érzeted egére;
Egy bcldog, és örökkorú tavaszt !
Lesír az ég ! ha napja elborúl
Ah, ám nekünk a hajnal éke többé
Dicső mosolyban föl sem is virúl !
Bájillatú borongó sátorán,
És meg-megállsz, az árva gerlicének
Dalára, kínja tompa sóhaján !
S eszedbe jut e percben lantosod,
És im e könnyben dalja bánatára,
A legdicsőebb áldzatot hozod.
Füzesz hajadra - sír virága az !
A dalnok élte sorvad e virágon,
S mindennikében egy remény tavasz.
Rebegve, élj örökre boldogúl,
Szivén a béke szent halotti csende,
S a sírlepelbe kínja elvonúl !
Könnyed remegve puszta hantjain,
Neved suhogja mindenik zephirke,
Az elhagyott sír bús füszálain.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me