Madách Imre: Hattyúdal

Full text search

Hattyúdal
 
Rabláncok a földi szenvedések,
Melyeket csak a halál szakaszt,
Rózsaszálak a gyönyörűségek,
Melyeket egy őszi szél hervaszt.
Berzsenyi
 
Isten veled, te szép világ határa !
Én szebb hazába, jobba távozom;
Hol megtörik a sors nehéz dagálya,
Hol őt örök szerelmbe birhatom !
 
Isten veled, te nagy világ határa !
Köröd nekem egy néma puszta sír;
Hol az enyészet gyászos éjjelében
Nincs egy virág sorvadt keblének ír.
 
Hol elhagyatva zúg a messze légbe
Letört szivemnek gyászos éneke,
És énekemnek mindenik szavával,
El-elreped szivem egy érzete.
 
Hol szent reményink lámpaként ragyognak,
S a lámpa fénye csak halálra hull,
Amíg kiégve végső szikrajával,
Szivünk egére síri éj borúl !
 
Isten veled te bús világ határa,
Határodon dacol az érzelem !
Mely véghetetlen, mint az ég hatalma :
Mint az élet, túl e földteren.
 
Az ég szemének kék szinét sugárza,
Isten veled te bús világ határ!
Amott sugárzik a remény világa,
Ott engemet egy édesb sors talál.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me