Petrőczi Kata Szidónia: VI. (XLII.).

VI. (XLII.).

Vers.

Nyomoruságidban kesergő bús szívem
Mit remélsz hogy naprul napra nehéz terhem
Nő, sulyós keresztem földig nyomott engem,
Mikor vidámulsz meg s hagsz csendeségem.

Meddig tart az Isten ez üröm étellel
Mikor jelenik meg ő segedelmével
Szörnyű fájdalmimot orvosló kezével
Mikor tapogatja sebem kegyelmével.

Ő tudja legjobban az meddig rendelte
Mert ő könyveimem tömlőibe szedte
Noha kereszt által sujtolta és verte
Bűnös szolgálóját de meg nem vetette.

Irgalmas szemével reám tekint végre
Szívemet emésztő szörnyű inségemre
Felemel az porbul emel dicsőségre
Megszán s viszen menyben ő dicsíretére.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me