Petrőczi Kata Szidónia: XXVIII. | Verstár - ötven költő összes verse

XXVIII.

Más. Kemény János Erdélyi Fejedelem Notájára.

Mulnak esztendeim
Keserves napjaim
Esztendőknek tetsző búval tölt óráim
És ujulnak gyogyulhatatlan sebeim.

Fáidalmi szívemnek
Halálos sebemnek
Szüntelenűl növén szomoru éltemnek
Kinnját szaporítyák bús árva fejemnek.

Sok gondolatokkal
Keserves jai szókkal
Töltöm én időmet mulatván azokkal
Epesztvén szívemet sok sohajtásokkal.

Éltemet fogyatom
És végét ohaitom
Mindennap meghalván még sem jön halálom
Boldogtalan sorsal élek holtig látom.

Kin sok gondolatim
Emésztő kínjaim
Felleg szaporító gyakor sóhajtásim
Nékem éjiel nappal mulató társaim.

Még séntsen szánója
Nem hogy orvoslója
Volna sebeimnek hű ápolgatója
'S halálos nyavaljámnak meggyogyitója.

De ezt szerentsémnek
Az ki oka ennek
Tulajdoníthatom mivel gyötrelmimnek
Örűl és elvonnja irát sebeimnek.

Álhatatlan maga
'S álhatatos dolga
Kinzásomba fáradhatatlan mivolta
'S czak ebben álandó nekem ártalmomra.

Az szeléd elméket
Ő szelédségeket
Magnes kövé teszi 's aczéllja szíveket
Kegjetlenségre haitya természeteket.

Mi hasznom hát nékem
hogj gyötrődik éltem
Panaszolnom tovább mert szomorú szívem
Nem remélhet gyogyulást halálos sebem.

Azért czak sohajtok
Magamba 's halgatok
Nem panaszlom noha sok kinokat látok
Mint az gyertya világ oránkint czak fogjok.

Talám holtom után
Egjet sohait 's meg szán
Én sok gyötrelmimet azzal meg hálálván
El senjvet szívemnek ezt jutalmul adván.

Valaha ki tugja
Mert kinomot látya
Késő szánakodással jutalmaztatya
Mondván immár elmúlt szegénjnek bánatja.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!