Rimay János: [HETEDIK]
AD LIBIDINEM HORTATUR
[VENUS, A SZEMÉRMETLENSÉG ANYJA,
FELEIT SZERELEMRE INTI]
Ha mely ékes asszony
Szépségét úgy kémélli?
Hogy minden ő hasznát,
Kit szép termete ád,
Csak egy dög férje éli?
Minden az a kedves,
Azki ha tétetes,
Javát mással is közli.
Mert illattal bűves,
Szaggal sokakat táplál,
Így az a jó kegyes,
Azkinek sok nemes
Iffjú legény udvart áll.
Mit árt azok közül,
Ha ki melléje dűl,
Neki kedvére szolgál?
Ragyagó langjának
Nem fogy azzal világa,
Ha több gyertyát gerjeszt,
S mindenekben ébreszt
Szép fént ő égő lángja,
Így nem fogy kegyes is,
Ha sokakra kel is
Szépséginek virágja.
Ruha szakad, kopik,
Mihent viselésre jut,
Föld hasad, repedez,
Kezel vagyon melyhez
Járó, nagy országos út,
Kegyes megáll épen,
Fogyhatatlanképpen,
Mert kimerhetetlen kút.
Szépen termet kegyes
Őmagát megkémélje,
Iffjak barátságát,
Éltek nyájasságát
Szabadságosan élje,
Sok csók szép szók között,
Kit ezekkel közlött,
Megfogyását ne vélje.
Fiával sétálván
Ez tanácsot végezé,
Felei közt hinte,
Szerelmihez inte,
S mellyekben beszegezé,
Mint ezt ő könyvében
Versi közt bévebben
Ovidius feljedzé.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me