Somlyó Zoltán: A KATONADALOKBÓL
A KATONADALOKBÓL
I.
Futunk. Alattunk beszakad a hó,
a szűzfehér.
Utánunk sok-sok katona, a míg
a szem elér.
Köröttünk szerte északsarki fagy
és vad hideg.
Neked, szívem, megirom, hogy sirok...
más senkinek.
a szűzfehér.
Utánunk sok-sok katona, a míg
a szem elér.
Köröttünk szerte északsarki fagy
és vad hideg.
Neked, szívem, megirom, hogy sirok...
más senkinek.
II.
A szalmaágyon fekszem. Már elmult éjfél.
Szép selyemágyban háltam, anyám, míg éltél.
Szép selyemágyban háltam, anyám, míg éltél.
Csak lenne erőm, hitem: felülnék lomhán
s a legszebbik dalt, ó, most, be eldalolnám...
s a legszebbik dalt, ó, most, be eldalolnám...
Csak lenne hitem erőm... Már elmult éjfél.
Szép selyemágyba háltam, anyám, míg éltél.
Szép selyemágyba háltam, anyám, míg éltél.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
