Szenci Molnár Albert: CXIX. ZSOLTÁR
CXIX. ZSOLTÁR
T. B.
Tudomány az Istennek az Szentírásban foglaltatott igéjéről
és szent törvényéről.
Tudomány az Istennek az Szentírásban foglaltatott igéjéről
és szent törvényéről.
Alef. 1.
1
Az olly emberek nyilván bódogok,
Azkik igazsággal járnak éltekben,
Isten törvényére vagyon gondjok,
És az szerint élnek minden időben,
Azkik szent bizonságit megőrzik,
És az Istent szívök szerint keresik.
Az olly emberek nyilván bódogok,
Azkik igazsággal járnak éltekben,
Isten törvényére vagyon gondjok,
És az szerint élnek minden időben,
Azkik szent bizonságit megőrzik,
És az Istent szívök szerint keresik.
2
Bódogok azok is, mondom nyilván,
Azkik hamisságot nem cselekesznek,
De mindenkor az Úr utaiban
Járnak, és szent ártatlanságban élnek.
Meghattad, hogy az te parancsidat
Jól megőrizzük minden mondásidat.
Bódogok azok is, mondom nyilván,
Azkik hamisságot nem cselekesznek,
De mindenkor az Úr utaiban
Járnak, és szent ártatlanságban élnek.
Meghattad, hogy az te parancsidat
Jól megőrizzük minden mondásidat.
3
Vajha én olly bódoggá lehetnék,
Hogy járhatnék az te szent utaidban,
És engedhetnék szent törvényednek,
Ha nézhetném parancsodat valóban,
És azt szívemben bizonnyal hinném,
Hogy soha semmi szégyenbe ne esném.
Vajha én olly bódoggá lehetnék,
Hogy járhatnék az te szent utaidban,
És engedhetnék szent törvényednek,
Ha nézhetném parancsodat valóban,
És azt szívemben bizonnyal hinném,
Hogy soha semmi szégyenbe ne esném.
4
Hálát adok néked teljes szívből,
Hogy megtanítasz te ítéletedre,
Mellyek tiszták minden hiba nélköl,
Megtartom, és gondom lesz törvényedre,
De kérlek, téged, óh, én Istenem,
Hogy soha örökké ne hagyj el engem.
Beth. 2.
Hálát adok néked teljes szívből,
Hogy megtanítasz te ítéletedre,
Mellyek tiszták minden hiba nélköl,
Megtartom, és gondom lesz törvényedre,
De kérlek, téged, óh, én Istenem,
Hogy soha örökké ne hagyj el engem.
Beth. 2.
5
Beszéld meg, mit tegyenek az ifjak,
Hogy ők élhessenek fegyhetetlenűl?
Szent igéd szerint utokat szabják,
Én téged kerestelek szüntelenűl,
Kérlek, Úr Isten, teljes szívemből
Ne hagyj eltévelednem törvényedtől.
Beszéld meg, mit tegyenek az ifjak,
Hogy ők élhessenek fegyhetetlenűl?
Szent igéd szerint utokat szabják,
Én téged kerestelek szüntelenűl,
Kérlek, Úr Isten, teljes szívemből
Ne hagyj eltévelednem törvényedtől.
6
Az te igédet röjtem szívemben,
Hogy semmi bűnnel ne bántsalak téged,
De megmaradjak te ösvényedben,
Minden dolgomban megtartom törvényed,
Áldott Isten, taníts meg engemet,
Hogy igazán értsem rendelésedet.
Az te igédet röjtem szívemben,
Hogy semmi bűnnel ne bántsalak téged,
De megmaradjak te ösvényedben,
Minden dolgomban megtartom törvényed,
Áldott Isten, taníts meg engemet,
Hogy igazán értsem rendelésedet.
7
Ítéletedet én ajakimmal
És az te szádnak ő kegyes beszédét
Előszámlálom háláadással,
Kötéseddel vigasztalom szívemet,
Bizonságidon örvendez lelkem,
Kik gazdagságnál kedvesbek énnékem.
Ítéletedet én ajakimmal
És az te szádnak ő kegyes beszédét
Előszámlálom háláadással,
Kötéseddel vigasztalom szívemet,
Bizonságidon örvendez lelkem,
Kik gazdagságnál kedvesbek énnékem.
8
Szüntelen gyönyörőségem nékem
Vagyon csak az te parancsolatidban,
Te utaidat gyakran emléjtem,
Hogy meg ne essem valaha azokban,
Szent igazságodban minden kedvem,
És az te igédet el nem felejtem.
Gimel. 3.
Szüntelen gyönyörőségem nékem
Vagyon csak az te parancsolatidban,
Te utaidat gyakran emléjtem,
Hogy meg ne essem valaha azokban,
Szent igazságodban minden kedvem,
És az te igédet el nem felejtem.
Gimel. 3.
9
Cselekedd ezt szolgáddal kegyessen,
Hogy én élhessek tovább ez világban,
És szent igédet megtartsam híven,
Én szemeimet nyisd meg világossan,
Hogy az te törvényed megtekintsem,
És annak csudáit eszembe vegyem.
Cselekedd ezt szolgáddal kegyessen,
Hogy én élhessek tovább ez világban,
És szent igédet megtartsam híven,
Én szemeimet nyisd meg világossan,
Hogy az te törvényed megtekintsem,
És annak csudáit eszembe vegyem.
10
Míglen én ez földön járok-kelök,
Ne röjtsd el tőlem parancsolatidat,
Mert kívánság miatt elepedök,
Igen ohajtom szent igazságodat,
Az te itéletedhez szivemben
Nagy kívánságom volt minden időben.
Míglen én ez földön járok-kelök,
Ne röjtsd el tőlem parancsolatidat,
Mert kívánság miatt elepedök,
Igen ohajtom szent igazságodat,
Az te itéletedhez szivemben
Nagy kívánságom volt minden időben.
11
Uram, az kevélyeket megrontod,
Átkoztak és nagy büntetésre méltók,
Azkik megvetik parancsolatod.
Forduljon el rólam ő gyalázatjok,
Kik csak azért gyaláznak, szolgádat,
Hogy megőrzöm az te bizonságidat.
Uram, az kevélyeket megrontod,
Átkoztak és nagy büntetésre méltók,
Azkik megvetik parancsolatod.
Forduljon el rólam ő gyalázatjok,
Kik csak azért gyaláznak, szolgádat,
Hogy megőrzöm az te bizonságidat.
12
Az fejedelmek énreám törnek,
Midőn öszvegyűlnek, de az te szolgád
Szentségét nézi ítéletednek,
Azmelly én szívemnek nagy örömet ád,
Bizonságid nékem vigaságim
És minden dolgomban tanácsadóim.
Az fejedelmek énreám törnek,
Midőn öszvegyűlnek, de az te szolgád
Szentségét nézi ítéletednek,
Azmelly én szívemnek nagy örömet ád,
Bizonságid nékem vigaságim
És minden dolgomban tanácsadóim.
Daleth. 4.
13
De lám az porban hever életem,
Mint ha majd vitetném az koporsóban,
Élessz meg szent igéd szerint engem.
Midőn utaimat előszámlálván
Fölkiálték, ottan megsegítél,
Taníts engem törvényedre jókedvvel.
De lám az porban hever életem,
Mint ha majd vitetném az koporsóban,
Élessz meg szent igéd szerint engem.
Midőn utaimat előszámlálván
Fölkiálték, ottan megsegítél,
Taníts engem törvényedre jókedvvel.
14
Add értenem parancsolatidat,
És elmélkedem az te csudáidról,
És elmémbe foglalom azokat,
Szívem keserűség miatt kibuzdol,
Ígéreted szerint segéts engem,
Hogy tőled ismét megerősítessem.
Add értenem parancsolatidat,
És elmélkedem az te csudáidról,
És elmémbe foglalom azokat,
Szívem keserűség miatt kibuzdol,
Ígéreted szerint segéts engem,
Hogy tőled ismét megerősítessem.
15
Az hamis útról, Uram, téríts el,
Törvényednek vezérlj igaz utára,
Kin ember járhat szép csendességgel,
Juttass kegyessen szent igazságodra.
Az te ítéleted elválasztom,
Igasságodat szemem előtt tartom.
Az hamis útról, Uram, téríts el,
Törvényednek vezérlj igaz utára,
Kin ember járhat szép csendességgel,
Juttass kegyessen szent igazságodra.
Az te ítéleted elválasztom,
Igasságodat szemem előtt tartom.
16
Bizonságidra hajtom szívemet,
És életem azok szerint rendelem,
Ments meg szégyenvallástól engemet,
Ha megtartatik általad én szivem,
Parancsolatidra lesz nagy gondom,
És víg örömmel azokat megfutom.
Bizonságidra hajtom szívemet,
És életem azok szerint rendelem,
Ments meg szégyenvallástól engemet,
Ha megtartatik általad én szivem,
Parancsolatidra lesz nagy gondom,
És víg örömmel azokat megfutom.
He. 5.
17
Én Istenem, taníts utaidra,
Hogy szent törvényedre gondot viseljek,
És azokat megtartsam mindenha.
Adj értelmet, igazgass, Uram, kérlek,
Hogy törvényedet őrizzem híven,
És megtartsam mindenkor én szívemben.
Én Istenem, taníts utaidra,
Hogy szent törvényedre gondot viseljek,
És azokat megtartsam mindenha.
Adj értelmet, igazgass, Uram, kérlek,
Hogy törvényedet őrizzem híven,
És megtartsam mindenkor én szívemben.
18
Igazgass, vezérlj, hogy ne vétkezzem,
Mutasd meg parancsolatid ösvényét,
Mert azokban igen gyönyörködem.
Te rendölésedre hajtsad szívemet,
Nagy figyelmetes együgyőségben,
És engem ne hagyj esnem fösvénségben.
Igazgass, vezérlj, hogy ne vétkezzem,
Mutasd meg parancsolatid ösvényét,
Mert azokban igen gyönyörködem.
Te rendölésedre hajtsad szívemet,
Nagy figyelmetes együgyőségben,
És engem ne hagyj esnem fösvénségben.
19
Fordítsad el az én szemeimet,
Hogy hiában valókat ne nézzenek,
Az te utadban éltess engemet.
Szolgáddal láttasd szent ígéretednek
Bétöltésit, azki téged tisztel
És mindenkor fél alázatos szívvel.
Fordítsad el az én szemeimet,
Hogy hiában valókat ne nézzenek,
Az te utadban éltess engemet.
Szolgáddal láttasd szent ígéretednek
Bétöltésit, azki téged tisztel
És mindenkor fél alázatos szívvel.
20
Végy el rólam minden gyalázatot,
Azkitől én igen félek, rettegek,
Jók az te ösvényid, és azokot
Én megtanulni igen örvendezek,
Törvényedben gyönyörködik szívem,
Igazságodban éltess, Uram, engem.
Végy el rólam minden gyalázatot,
Azkitől én igen félek, rettegek,
Jók az te ösvényid, és azokot
Én megtanulni igen örvendezek,
Törvényedben gyönyörködik szívem,
Igazságodban éltess, Uram, engem.
Vau. 6.
21
Forduljon hozzám, Uram, kegyelmed,
Segedelmedet adjad, hogy láthassam.
Ígéretedből velem ezt tegyed,
Hogy szájokat azoknak bédughassam,
Azkik engemet gyaláznak szörnyen:
Mert bízom az te szent ígéretedben.
Forduljon hozzám, Uram, kegyelmed,
Segedelmedet adjad, hogy láthassam.
Ígéretedből velem ezt tegyed,
Hogy szájokat azoknak bédughassam,
Azkik engemet gyaláznak szörnyen:
Mert bízom az te szent ígéretedben.
22
Igaz igédet ne vedd el tőlem,
Hogy az mindenkor légyen az én számban,
Szerzésedben vagyon reménségem,
Te törvényedet szívemben foglalván.
És azt megtartom én minden módon,
Az szerint élvén most és mindenkoron.
Igaz igédet ne vedd el tőlem,
Hogy az mindenkor légyen az én számban,
Szerzésedben vagyon reménségem,
Te törvényedet szívemben foglalván.
És azt megtartom én minden módon,
Az szerint élvén most és mindenkoron.
23
Szüntelen járok én nagy örömmel,
Mert te parancsolatidat követem,
Szívem mindenkor azokra szemlél.
Az királyok előtt bízvást beszéllem
Az te bizonságidat, mellyektűl
Meg nem rettenek, nem félek szégyentűl.
Szüntelen járok én nagy örömmel,
Mert te parancsolatidat követem,
Szívem mindenkor azokra szemlél.
Az királyok előtt bízvást beszéllem
Az te bizonságidat, mellyektűl
Meg nem rettenek, nem félek szégyentűl.
24
Gyönyörködöm az te törvényedben,
Minden parancsolatidat szeretem,
Mindenekfelött egész éltemben.
Az én kezeimet én fölemelem
Az te kedves parancsolatidra,
És én azokról beszéllek mindenha.
Gyönyörködöm az te törvényedben,
Minden parancsolatidat szeretem,
Mindenekfelött egész éltemben.
Az én kezeimet én fölemelem
Az te kedves parancsolatidra,
És én azokról beszéllek mindenha.
Zain. 7.
25
Gondold meg azt és jusson eszedbe,
Azmit szolgádnak egyszer megígértél,
Jó reménséget adván szivembe.
Minden ínségben vagyok bátor szívvel,
Mert az te szent beszéded engemet
Megújét, és elvészi sérelmemet.
Gondold meg azt és jusson eszedbe,
Azmit szolgádnak egyszer megígértél,
Jó reménséget adván szivembe.
Minden ínségben vagyok bátor szívvel,
Mert az te szent beszéded engemet
Megújét, és elvészi sérelmemet.
26
Az kevély népek csúfolnak engem
És nevetnek, de nem gondolok vélek,
Hogy törvényedet azért megvetném,
De az te itéletidre tekintek,
Mellyeknek tisztaságát jól tudom,
És magamat azokkal vigasztalom.
Az kevély népek csúfolnak engem
És nevetnek, de nem gondolok vélek,
Hogy törvényedet azért megvetném,
De az te itéletidre tekintek,
Mellyeknek tisztaságát jól tudom,
És magamat azokkal vigasztalom.
27
És miként az istentelen népek,
Kik elszakadtak az te törvényedtől,
Gondolatimnak nagy bút szereznek,
Azonképpen én az te szerzésidről
Éneklettem én nagy örömömben,
Az én búdosásimnak minden helyén.
És miként az istentelen népek,
Kik elszakadtak az te törvényedtől,
Gondolatimnak nagy bút szereznek,
Azonképpen én az te szerzésidről
Éneklettem én nagy örömömben,
Az én búdosásimnak minden helyén.
28
Sem éjjel, sem nappal meg nem szűnöm
Az te nevedről gyakran emlékezni.
Az te parancsolatod keresöm,
Főképpen erre szoktam vágyakozni,
Minden előtt magamban elszántam,
Hogy az te törvényedet én megtartsam.
Sem éjjel, sem nappal meg nem szűnöm
Az te nevedről gyakran emlékezni.
Az te parancsolatod keresöm,
Főképpen erre szoktam vágyakozni,
Minden előtt magamban elszántam,
Hogy az te törvényedet én megtartsam.
Heth. 8.
29
Hiszem, te vagy az én örökségem,
Teljes erőmmel azért azon leszök,
Hogy az te igédet megőrizzem,
Az te színed előtt szívből könyörgök,
Kegyelmezz meg, Úr Isten, énnékem,
Mert szent ígéreted vigasztal engem.
Hiszem, te vagy az én örökségem,
Teljes erőmmel azért azon leszök,
Hogy az te igédet megőrizzem,
Az te színed előtt szívből könyörgök,
Kegyelmezz meg, Úr Isten, énnékem,
Mert szent ígéreted vigasztal engem.
30
Jól meggondolom az én utamat,
Hogy az jó útról el ne tévöledjem,
Arra vezérlem minden gondomat,
Bizonságidra lábaim téréjtem,
Igen sietek, nem késem semmit,
Hogy megtarthassam szent parancsolatid.
Jól meggondolom az én utamat,
Hogy az jó útról el ne tévöledjem,
Arra vezérlem minden gondomat,
Bizonságidra lábaim téréjtem,
Igen sietek, nem késem semmit,
Hogy megtarthassam szent parancsolatid.
31
Megfosztottak az istentelenek,
Elpusztítának, de mindazonáltal
Tőlem törvényid nem felejtetnek,
Még éjfélkor fölkelek vigasággal,
És tégedet dicsérlek és áldlak,
Ítéletiért szent igazságodnak.
Megfosztottak az istentelenek,
Elpusztítának, de mindazonáltal
Tőlem törvényid nem felejtetnek,
Még éjfélkor fölkelek vigasággal,
És tégedet dicsérlek és áldlak,
Ítéletiért szent igazságodnak.
32
Az olly népekhez adom magamat,
Azkik téged félnek, és reád néznek,
És megtartják parancsolatidat,
Bévségével te kegyelmességednek
Teljes ez világ, azért, én Uram,
Szent törvényedre tőled tanítassam.
Az olly népekhez adom magamat,
Azkik téged félnek, és reád néznek,
És megtartják parancsolatidat,
Bévségével te kegyelmességednek
Teljes ez világ, azért, én Uram,
Szent törvényedre tőled tanítassam.
Teth. 9.
33
Imé, szegény szolgáddal sok jót től,
Szent ígéreted szerint megsegítél,
Kin most is örvendek teljes szívből:
Taníts, és áldj engem jó értelemmel,
Engedd nékem szent esmeretedet,
Mert én igaznak tartom törvényedet.
Imé, szegény szolgáddal sok jót től,
Szent ígéreted szerint megsegítél,
Kin most is örvendek teljes szívből:
Taníts, és áldj engem jó értelemmel,
Engedd nékem szent esmeretedet,
Mert én igaznak tartom törvényedet.
34
Minekelőtte megbüntettetném,
Az igaz utat elvétöttem vala,
Most életem igédhez rendelem,
Nagy szorgalmatossággal nézek arra.
Uram, jókedvő vagy és irgalmass,
Azért szerzésedre engemet oktass.
Minekelőtte megbüntettetném,
Az igaz utat elvétöttem vala,
Most életem igédhez rendelem,
Nagy szorgalmatossággal nézek arra.
Uram, jókedvő vagy és irgalmass,
Azért szerzésedre engemet oktass.
35
Az kevélyek rólam hamisságot
Költnek, de én az te szent törvényedet
Megőrizem parancsolatidot.
Kövér az ő szívök és el-földülledt,
Én pedig az te szent törvényedben
Gyönyörködöm én teljes életemben.
Az kevélyek rólam hamisságot
Költnek, de én az te szent törvényedet
Megőrizem parancsolatidot.
Kövér az ő szívök és el-földülledt,
Én pedig az te szent törvényedben
Gyönyörködöm én teljes életemben.
36
Jómra lött nékem, hogy megalázál,
Hogy megtanulnám az te törvényedet,
Kin igyekezem nagy óhajtással.
Aranyt, ezüstöt és egyéb effélét,
Kit az emberek nagyra böcsülnek,
Törvényedhez képest tartok semminek.
Jómra lött nékem, hogy megalázál,
Hogy megtanulnám az te törvényedet,
Kin igyekezem nagy óhajtással.
Aranyt, ezüstöt és egyéb effélét,
Kit az emberek nagyra böcsülnek,
Törvényedhez képest tartok semminek.
Jod. 10.
37
Kezeiddel formáltál engemet,
Taníts meg azért parancsolatidra,
Hogy tudjam törvényednek értelmét,
És ezen indulnak nagy vigasságra
Az istenfélők, látván ez dolgot,
Hogy igédben vetem bizodalmamot.
Kezeiddel formáltál engemet,
Taníts meg azért parancsolatidra,
Hogy tudjam törvényednek értelmét,
És ezen indulnak nagy vigasságra
Az istenfélők, látván ez dolgot,
Hogy igédben vetem bizodalmamot.
38
Igaz vagy, Uram, ítéletidben,
Tudom, hogy senkit nem büntetsz méltatlan,
Engem is méltán büntetsz ekképpen.
Kérlek, cselekedjed ezt irgalmadban,
Hogy én megvigasztaltassam megint,
Szolgádnak mondott igéreted szerint.
Igaz vagy, Uram, ítéletidben,
Tudom, hogy senkit nem büntetsz méltatlan,
Engem is méltán büntetsz ekképpen.
Kérlek, cselekedjed ezt irgalmadban,
Hogy én megvigasztaltassam megint,
Szolgádnak mondott igéreted szerint.
39
Nagy irgalmadat mutasd meg nékem,
Hogy éljek, mert csak az te törvényedben
Vagyon minden én gyönyörűségem,
Az kevélyek essenek szégyenségben,
Kik engem hamis okkal terhelnek,
De én az te törvényedről beszéllek.
Nagy irgalmadat mutasd meg nékem,
Hogy éljek, mert csak az te törvényedben
Vagyon minden én gyönyörűségem,
Az kevélyek essenek szégyenségben,
Kik engem hamis okkal terhelnek,
De én az te törvényedről beszéllek.
40
Térjenek hozzám monstan mindenek,
Kik téged félnek, törvényed tisztelik,
És az te bizonságidnak hisznek,
Tiszta én szívem, el sem tévelyedik,
De megtartja parancsolatidot,
Hogy ne valljak szégyent, se gyalázatot.
Térjenek hozzám monstan mindenek,
Kik téged félnek, törvényed tisztelik,
És az te bizonságidnak hisznek,
Tiszta én szívem, el sem tévelyedik,
De megtartja parancsolatidot,
Hogy ne valljak szégyent, se gyalázatot.
Kaf. 11.
41
Lelkem elfogy nagy kívánságában,
Midőn várom az te segedelmedet,
Bízván igédnek fogadásában.
Ugyan elfárasztom az én szememet
Nagy várakodás miatt, így szólván:
Mikor vigasztalsz meg engem valóban?
Lelkem elfogy nagy kívánságában,
Midőn várom az te segedelmedet,
Bízván igédnek fogadásában.
Ugyan elfárasztom az én szememet
Nagy várakodás miatt, így szólván:
Mikor vigasztalsz meg engem valóban?
42
Noha én csaknem hasonló vagyok
Az füstön elaszott száraz tömlőhöz,
Szerzésidre mégis gondot tartok,
Miglen kell várnom! mikor látsz igyemhöz?
Mig halasztod el itéletedet,
És ha bünteted meg ellenségimet?
Noha én csaknem hasonló vagyok
Az füstön elaszott száraz tömlőhöz,
Szerzésidre mégis gondot tartok,
Miglen kell várnom! mikor látsz igyemhöz?
Mig halasztod el itéletedet,
És ha bünteted meg ellenségimet?
43
Az kevélyek, kik szent törvényedet
Megvetik, titkon nékem vermet ásnak,
De ha tekéntjük szent szerzésidet,
Minden parancsolatid jók, igazak.
Nagy méltatlanul kergetnek engem,
Tarts meg azért, és légy én segedelmem.
Az kevélyek, kik szent törvényedet
Megvetik, titkon nékem vermet ásnak,
De ha tekéntjük szent szerzésidet,
Minden parancsolatid jók, igazak.
Nagy méltatlanul kergetnek engem,
Tarts meg azért, és légy én segedelmem.
44
Csaknem elvesztének ők engemet,
És majd ugyan eltörlének ez földről,
Mégsem hagyom el szent törvényedet,
Tartsd meg életemet kegyességedből,
Hogy megtartsam fölséged kötésit,
És megőrizem szádnak bizonságit.
Csaknem elvesztének ők engemet,
És majd ugyan eltörlének ez földről,
Mégsem hagyom el szent törvényedet,
Tartsd meg életemet kegyességedből,
Hogy megtartsam fölséged kötésit,
És megőrizem szádnak bizonságit.
Lamed. 12.
45
Mindörökké, Uram, az te igéd
Megáll és megtart az magas mennyekben,
Azonképpen isteni hívséged
Megmarad örökké minden időben,
Mint ez álló föld, kit te fondáltál,
Ki az ő helyében mindenkor megáll.
Mindörökké, Uram, az te igéd
Megáll és megtart az magas mennyekben,
Azonképpen isteni hívséged
Megmarad örökké minden időben,
Mint ez álló föld, kit te fondáltál,
Ki az ő helyében mindenkor megáll.
46
Mind ma és mind örökké megállnak,
Azmiket te rend szerint teremtettél,
És tenéked mindenek szolgálnak,
Hogyha magamat az te törvényeddel
Nem vigasztaltam volna, már régen
Elvesztem volna én nagy ínségemben.
Mind ma és mind örökké megállnak,
Azmiket te rend szerint teremtettél,
És tenéked mindenek szolgálnak,
Hogyha magamat az te törvényeddel
Nem vigasztaltam volna, már régen
Elvesztem volna én nagy ínségemben.
47
Nem felejtem el szent törvényedet,
És gondot tartok parancsolatidra,
Mert te azokban éltetsz engemet,
Tekénts, Uram, kegyelmessen szolgádra,
Légy segédségem, mert tiéd vagyok,
És törvényednek őrzésire vágyok.
Nem felejtem el szent törvényedet,
És gondot tartok parancsolatidra,
Mert te azokban éltetsz engemet,
Tekénts, Uram, kegyelmessen szolgádra,
Légy segédségem, mert tiéd vagyok,
És törvényednek őrzésire vágyok.
48
Az istentelenek reám titkon
Incselkednek, és törnek életemre,
Én elmélkedem bizonságidon,
És minden dolgot, ha megnézek, végre
Látom, hogy mindenek elmúlandók,
De az te törvényid megmaradandók.
Az istentelenek reám titkon
Incselkednek, és törnek életemre,
Én elmélkedem bizonságidon,
És minden dolgot, ha megnézek, végre
Látom, hogy mindenek elmúlandók,
De az te törvényid megmaradandók.
Mem. 13.
49
Nagy szerelmem vagyon törvényedhez,
Mellyrűl naponkint örömest beszéllek,
Mert ez nékem víg örömet szerez,
Te parancsolatid bölcsebbé tésznek
Engemet minden ellenségimnél,
Mert örökké tőlem nem távoznak el.
Nagy szerelmem vagyon törvényedhez,
Mellyrűl naponkint örömest beszéllek,
Mert ez nékem víg örömet szerez,
Te parancsolatid bölcsebbé tésznek
Engemet minden ellenségimnél,
Mert örökké tőlem nem távoznak el.
50
Tudósb vagyok én tanítóimnál,
Azmellyeket nagy bölcseknek tart minden,
Mert bizonságod elmémben megáll,
Még az véneknél is bölcsebb vagyok én,
Mert törvényed szemem előtt tartom,
És elmémet attól el nem fordítom.
Tudósb vagyok én tanítóimnál,
Azmellyeket nagy bölcseknek tart minden,
Mert bizonságod elmémben megáll,
Még az véneknél is bölcsebb vagyok én,
Mert törvényed szemem előtt tartom,
És elmémet attól el nem fordítom.
51
Minden hamis utat elkerülök,
Hogy lábam ne járjon gonosz ösvényen,
Igéd megtartásának örülök,
Ítéletedet tekintem szüntelen,
Azoktúl soha el nem távozom,
Kik által én tetőled tanítatom.
Minden hamis utat elkerülök,
Hogy lábam ne járjon gonosz ösvényen,
Igéd megtartásának örülök,
Ítéletedet tekintem szüntelen,
Azoktúl soha el nem távozom,
Kik által én tetőled tanítatom.
52
Az te beszéded édes és drága,
Még az méznél is édesb az én számban,
Kimondhatatlan gyönyörű volta,
Igédben van bölcseségem fondálván,
Bölcseségemet abban keresöm,
Az hamisságnak ösvényét gyűlölöm.
Az te beszéded édes és drága,
Még az méznél is édesb az én számban,
Kimondhatatlan gyönyörű volta,
Igédben van bölcseségem fondálván,
Bölcseségemet abban keresöm,
Az hamisságnak ösvényét gyűlölöm.
Nun. 14.
53
Óránkint fáklyám nékem szent igéd,
Melly világot tart nékem utaimban,
Hogy egyenessen járjam ösvényed,
Azmellyen én járhatok bátorságban,
Megesküszöm néked és megállom,
Hogy igazságodnak jussát megtartom.
Óránkint fáklyám nékem szent igéd,
Melly világot tart nékem utaimban,
Hogy egyenessen járjam ösvényed,
Azmellyen én járhatok bátorságban,
Megesküszöm néked és megállom,
Hogy igazságodnak jussát megtartom.
54
Fölötte igen megnyomorodtam,
Enyhíts meg, és végy föl engem ismétlen,
Azmint nékem megígérted, Uram,
Az áldozat, kit szájam néked teszen,
Kérlek, legyen kedves tenálad,
És ítéletedet tudtomra adjad.
Fölötte igen megnyomorodtam,
Enyhíts meg, és végy föl engem ismétlen,
Azmint nékem megígérted, Uram,
Az áldozat, kit szájam néked teszen,
Kérlek, legyen kedves tenálad,
És ítéletedet tudtomra adjad.
55
Halálos veszélben forog lelkem,
Úgyhogy markomban hordozom éltemet,
Szent törvényedet mégsem felejtem,
Az hitlenek, kik gyalázzák nevedet,
Tőrt vetnek nékem mindenütt széllel,
Szent szerzésedtől mégsem távozom el.
Halálos veszélben forog lelkem,
Úgyhogy markomban hordozom éltemet,
Szent törvényedet mégsem felejtem,
Az hitlenek, kik gyalázzák nevedet,
Tőrt vetnek nékem mindenütt széllel,
Szent szerzésedtől mégsem távozom el.
56
Bizonságidat örökül bírom,
És azokat tartom drága kincsemnek,
Azokban lesz minden vigasságom.
Szívemet hajtom az te törvényednek
Megtartására minden időben,
És azokat megőrzöm mindvégiglen.
Bizonságidat örökül bírom,
És azokat tartom drága kincsemnek,
Azokban lesz minden vigasságom.
Szívemet hajtom az te törvényednek
Megtartására minden időben,
És azokat megőrzöm mindvégiglen.
Szamech. 15.
57
Ösztönössen gyűlölöm azokat,
Azkik mindenkor csak gonoszt gondolnak,
De szeretem parancsolatidat,
És csak tégedet tartlak ótalmomnak,
Ígéretedben van reménségem,
Az te szent igéd megvigasztal engem.
Ösztönössen gyűlölöm azokat,
Azkik mindenkor csak gonoszt gondolnak,
De szeretem parancsolatidat,
És csak tégedet tartlak ótalmomnak,
Ígéretedben van reménségem,
Az te szent igéd megvigasztal engem.
58
Gonosztévők, menjetek el tőlem,
Mert én azt mind meg akarom tartani,
Azmit az Isten parancsol nékem,
Igéd szerint siess engem táplálni,
Hogy élhessek, segéts meg, Úr Isten,
Ne szégyenüljek meg reménségemben.
Gonosztévők, menjetek el tőlem,
Mert én azt mind meg akarom tartani,
Azmit az Isten parancsol nékem,
Igéd szerint siess engem táplálni,
Hogy élhessek, segéts meg, Úr Isten,
Ne szégyenüljek meg reménségemben.
59
Légy gyámolom, adj jó egészséget,
Úgy leszen énnékem kedves törvényed,
Abban keresem én örömömet,
Az ollyakat te mind ez földhöz vered,
Kik elhajlanak igazságodtúl,
És minden dolgokban járnak álnokúl.
Légy gyámolom, adj jó egészséget,
Úgy leszen énnékem kedves törvényed,
Abban keresem én örömömet,
Az ollyakat te mind ez földhöz vered,
Kik elhajlanak igazságodtúl,
És minden dolgokban járnak álnokúl.
60
Gonoszokat te elvetsz ez földről,
Mint az salakot vagy ércnek szemetét,
Bizonságidat szeretem szívből,
Szívem félelmében előtted reszket,
Testem elepedt nagy rettegésben,
Az te kemény ítéletedre nézvén.
Gonoszokat te elvetsz ez földről,
Mint az salakot vagy ércnek szemetét,
Bizonságidat szeretem szívből,
Szívem félelmében előtted reszket,
Testem elepedt nagy rettegésben,
Az te kemény ítéletedre nézvén.
Ain. 16.
61
Pörpatvar nincsen nékem kedvemben,
Igaz ítéletet tészek mindennek,
Ne adj azért azoknak kezekben,
Azkik engemet szüntelen kergetnek,
Szolgádat minden jóra vezérljed,
És az kevélyek ellen védelmezzed.
Pörpatvar nincsen nékem kedvemben,
Igaz ítéletet tészek mindennek,
Ne adj azért azoknak kezekben,
Azkik engemet szüntelen kergetnek,
Szolgádat minden jóra vezérljed,
És az kevélyek ellen védelmezzed.
62
Az én szemeim elfogyatkoztak,
Úgy nézik és várják segedelmedet,
Igédnek igazságát ohajtják,
Ne késsél, Uram, segéts meg engemet,
Szegény szolgáddal tégy kegyelmessen,
Taníts igédre, oktass törvényedben.
Az én szemeim elfogyatkoztak,
Úgy nézik és várják segedelmedet,
Igédnek igazságát ohajtják,
Ne késsél, Uram, segéts meg engemet,
Szegény szolgáddal tégy kegyelmessen,
Taníts igédre, oktass törvényedben.
63
Szolgád vagyok, adj értelmet nékem,
Hogy érthessem az te bizonságidat
És jó értelmében gyönyörködjem,
Ideje, Uram, hogy láttasd dolgodat,
Mert nincs már helye az igazságnak,
Az te törvényid mind hátra hagyatnak.
Szolgád vagyok, adj értelmet nékem,
Hogy érthessem az te bizonságidat
És jó értelmében gyönyörködjem,
Ideje, Uram, hogy láttasd dolgodat,
Mert nincs már helye az igazságnak,
Az te törvényid mind hátra hagyatnak.
64
Azért az te parancsolatidat
Az tiszta arannál inkább szeretem,
Mindennél följebb tartom azokat,
Életemet azok szerint rendelem,
Mert igaznak tartom mindenképpen,
Az hamis ösvént gyűlölöm erőssen.
Azért az te parancsolatidat
Az tiszta arannál inkább szeretem,
Mindennél följebb tartom azokat,
Életemet azok szerint rendelem,
Mert igaznak tartom mindenképpen,
Az hamis ösvént gyűlölöm erőssen.
Pe. 17.
65
Rakvák bizonságid nagy csudákkal,
Hogy azért megtarthassam én szivemben,
Azon igyekezem buzgósággal,
Az te igéd, ha kik veszik eszekben,
Setét szíveket megvilágosít,
Együgyőeket bölcseségre tanít.
Rakvák bizonságid nagy csudákkal,
Hogy azért megtarthassam én szivemben,
Azon igyekezem buzgósággal,
Az te igéd, ha kik veszik eszekben,
Setét szíveket megvilágosít,
Együgyőeket bölcseségre tanít.
66
Fölfohászkodom gyakran én számmal,
Mert én azt nagy szívem szerint kévánom,
Hogy törvényedet értsem bizonnyal
Tekénts reám, színedet engedd látnom,
Irgalmazz nékem, lám nagy jókedved
Azokhoz, azkik szeretik szent neved.
Fölfohászkodom gyakran én számmal,
Mert én azt nagy szívem szerint kévánom,
Hogy törvényedet értsem bizonnyal
Tekénts reám, színedet engedd látnom,
Irgalmazz nékem, lám nagy jókedved
Azokhoz, azkik szeretik szent neved.
67
Szent igédben vezérljed utamat,
És őrizz meg éngem az hamisságtúl,
Hogy az rajtam ne vegyen hatalmat,
Ments meg az népnek nyomorgatásátúl,
Hogy örömmel törvényedet nézzem,
És parancsolatidat megőrizzem.
Szent igédben vezérljed utamat,
És őrizz meg éngem az hamisságtúl,
Hogy az rajtam ne vegyen hatalmat,
Ments meg az népnek nyomorgatásátúl,
Hogy örömmel törvényedet nézzem,
És parancsolatidat megőrizzem.
68
Világosítsd orcádat szolgádon,
És taníts meg, hogy én jól meggondoljam,
Szerzésed engem mire tanítson,
Könnyhullatásom szememből kifolyam,
Mint az patak, azért, hogy az népek
Böcsületet nem tésznek törvényednek.
Világosítsd orcádat szolgádon,
És taníts meg, hogy én jól meggondoljam,
Szerzésed engem mire tanítson,
Könnyhullatásom szememből kifolyam,
Mint az patak, azért, hogy az népek
Böcsületet nem tésznek törvényednek.
Cade. 18.
69
Somma szerint, Uram, te igaz vagy
Mindennémű te cselekedetedben,
Itéletednek igazsága nagy,
Igazságodat vehetik eszekben,
Bizonságidat azkik megnézik,
Ez parancsolatidat megőrzik.
Somma szerint, Uram, te igaz vagy
Mindennémű te cselekedetedben,
Itéletednek igazsága nagy,
Igazságodat vehetik eszekben,
Bizonságidat azkik megnézik,
Ez parancsolatidat megőrzik.
70
Megöl az bú nagy indulatomban,
Midőn tekéntem az te szent igédet,
Hogy az ellenség csúfolja bátran,
És elfelejti minden beszédidet,
Az te szent igéd igen szép tiszta,
Szolgád azért szereti és megtartja.
Megöl az bú nagy indulatomban,
Midőn tekéntem az te szent igédet,
Hogy az ellenség csúfolja bátran,
És elfelejti minden beszédidet,
Az te szent igéd igen szép tiszta,
Szolgád azért szereti és megtartja.
71
Én kicsin és megvettetött vagyok,
De mégsem felejtem el törvényedet,
Sőt mindenütt arra gondot tartok,
Szent igazságidnak nem látják végét,
Mert ők mindörökké megmaradnak,
Törvényed törvénye az igazságnak.
Én kicsin és megvettetött vagyok,
De mégsem felejtem el törvényedet,
Sőt mindenütt arra gondot tartok,
Szent igazságidnak nem látják végét,
Mert ők mindörökké megmaradnak,
Törvényed törvénye az igazságnak.
72
Én kergettetem, vagyok énségben,
De nem gondolván semmi nyavalyámmal,
Gyönyörködöm az te törvényedben,
Az te igazságod örökké megáll,
Mellyet nékem jelents meg kegyessen,
És bátorságos leszek életemben.
Én kergettetem, vagyok énségben,
De nem gondolván semmi nyavalyámmal,
Gyönyörködöm az te törvényedben,
Az te igazságod örökké megáll,
Mellyet nékem jelents meg kegyessen,
És bátorságos leszek életemben.
Kof. 19.
73
Teljes szívből hozzád esedezem,
Uram, hallgass meg engem kegyelmessen,
Hogy rendelésedet megőrizzem,
Kérlek, szabadíts meg engem, Úr Isten,
És legottan igyekezem azon,
Hogy bizonságid megtartsam jó módon.
Teljes szívből hozzád esedezem,
Uram, hallgass meg engem kegyelmessen,
Hogy rendelésedet megőrizzem,
Kérlek, szabadíts meg engem, Úr Isten,
És legottan igyekezem azon,
Hogy bizonságid megtartsam jó módon.
74
Gyakorta reggel virradta előtt,
Tehozzád könyörgésemben kiáltok,
Igédben vetvén reménségemöt
Előbb, hogynem elmennek az virrasztók,
Az én szemeim vigyáznak, néznek,
És az te szent igédről elmélkednek.
Gyakorta reggel virradta előtt,
Tehozzád könyörgésemben kiáltok,
Igédben vetvén reménségemöt
Előbb, hogynem elmennek az virrasztók,
Az én szemeim vigyáznak, néznek,
És az te szent igédről elmélkednek.
75
Kegyességedért halld meg beszédem,
Tartsd meg életemet igazságodból,
Hadd vidámóljon meg az én szívem,
Mert az sok hitetlen nép reám tódól,
És engem szertelen sanyargatnak,
De az te törvényedtől távol vadnak.
Kegyességedért halld meg beszédem,
Tartsd meg életemet igazságodból,
Hadd vidámóljon meg az én szívem,
Mert az sok hitetlen nép reám tódól,
És engem szertelen sanyargatnak,
De az te törvényedtől távol vadnak.
76
De te énhozzám, Uram, közel vagy,
És benned bízom én minden időben,
Szent törvényednek igazsága nagy,
Bizonságid fundáltattak ekképpen,
Hogy örökké megmaradnak, tudom,
És jól értem, azért nyilván kimondom.
De te énhozzám, Uram, közel vagy,
És benned bízom én minden időben,
Szent törvényednek igazsága nagy,
Bizonságid fundáltattak ekképpen,
Hogy örökké megmaradnak, tudom,
És jól értem, azért nyilván kimondom.
Res. 20.
77
Vedd eszedben én nagy ínségemet,
És én nyavalyáimból szabadíts meg,
Mert nem felejtem el törvényedet,
Fogadd föl ügyemet, és védelmezz meg,
Megtekintvén szent ígéretedet,
Az halál ellen tartsd meg életemet.
Vedd eszedben én nagy ínségemet,
És én nyavalyáimból szabadíts meg,
Mert nem felejtem el törvényedet,
Fogadd föl ügyemet, és védelmezz meg,
Megtekintvén szent ígéretedet,
Az halál ellen tartsd meg életemet.
78
Az gonoszoktul (minden meghiggye)
Segédség és idvösség távol vagyon,
Mert ők nem néznek szent szerzésidre.
Szent irgalmasságod nagy mindenkoron,
Uram, tarts meg engemet, hogy éljek
Igazsága szerint ítéletednek.
Az gonoszoktul (minden meghiggye)
Segédség és idvösség távol vagyon,
Mert ők nem néznek szent szerzésidre.
Szent irgalmasságod nagy mindenkoron,
Uram, tarts meg engemet, hogy éljek
Igazsága szerint ítéletednek.
79
Bizonságidat én nem hagyom el,
Noha énreám nagy sok népek törnek,
Kik gyűlölnek, és kergetnek széllel,
Óh, melly sérelmes ez az én szívemnek,
Hogy ellenségi az igazságnak
Az te igéddel semmit nem gondolnak.
Bizonságidat én nem hagyom el,
Noha énreám nagy sok népek törnek,
Kik gyűlölnek, és kergetnek széllel,
Óh, melly sérelmes ez az én szívemnek,
Hogy ellenségi az igazságnak
Az te igéddel semmit nem gondolnak.
80
Parancsolatidat én szeretem,
És soha el nem távozom azoktúl.
Kegyességedből tartsd meg életem.
Te igaz beszéded mindent fellyölmúl,
Szent ítéleti igazságodnak
Mostan és mindörökké megmaradnak.
Parancsolatidat én szeretem,
És soha el nem távozom azoktúl.
Kegyességedből tartsd meg életem.
Te igaz beszéded mindent fellyölmúl,
Szent ítéleti igazságodnak
Mostan és mindörökké megmaradnak.
Sin. 21.
81
Űznek, kergetnek az fejedelmek,
Noha semmit senkinek nem vétöttem,
Szent igédtűl szívemben rettegek.
De ígéretedben örvendez lelkem,
Mint azki talál nagy gazdag prédát,
Avagy mint azki nyér sok drága marhát.
Űznek, kergetnek az fejedelmek,
Noha semmit senkinek nem vétöttem,
Szent igédtűl szívemben rettegek.
De ígéretedben örvendez lelkem,
Mint azki talál nagy gazdag prédát,
Avagy mint azki nyér sok drága marhát.
82
Az hazugságot igen gyűlölöm,
Semmit ez földön inkább nem utálok,
De az te törvényedet szeretöm.
Igazságodon olly igen vigadok,
És meggondolván ítéletedet,
Naponkint hétszer dicsérlek tégedet.
Az hazugságot igen gyűlölöm,
Semmit ez földön inkább nem utálok,
De az te törvényedet szeretöm.
Igazságodon olly igen vigadok,
És meggondolván ítéletedet,
Naponkint hétszer dicsérlek tégedet.
83
Nagy békeségek vagyon azoknak,
Azkik szeretik az te törvényedet,
Semmi veszélben ők nem akadnak.
Várom, Uram, az te idvösségedet,
Abban forgatom minden gondomat,
Hogy cselekedjem parancsolatidat.
Nagy békeségek vagyon azoknak,
Azkik szeretik az te törvényedet,
Semmi veszélben ők nem akadnak.
Várom, Uram, az te idvösségedet,
Abban forgatom minden gondomat,
Hogy cselekedjem parancsolatidat.
84
Bizonságidra gondot tart lelkem,
Mert én olly igen szeretem azokat,
És én csak azokban gyönyörködem,
Bizonságidban gyakorlom magamat.
Előtted vagyon minden életem,
Nincsen elröjtve tőled én ösvényem.
Bizonságidra gondot tart lelkem,
Mert én olly igen szeretem azokat,
És én csak azokban gyönyörködem,
Bizonságidban gyakorlom magamat.
Előtted vagyon minden életem,
Nincsen elröjtve tőled én ösvényem.
Thau. 22.
85
Zöngő kiáltásom jusson hozzád
És igazságodat adjad értenem,
Azmint szent igédben fölfogadtad.
Jusson elődbe én esedezésem,
Szabadíts meg minden ínségemből,
Az te régen tött szent ígéretedből.
Zöngő kiáltásom jusson hozzád
És igazságodat adjad értenem,
Azmint szent igédben fölfogadtad.
Jusson elődbe én esedezésem,
Szabadíts meg minden ínségemből,
Az te régen tött szent ígéretedből.
86
Ha én megtanólom szerzésedet,
Az én ajakimmal dicsérlek téged,
Nyelvem hirdeti te szent igédet,
Mert minden törvényed és ígéreted
Merő hívség és tiszta igazság,
Kiben nem találtatik semmi hívság.
Ha én megtanólom szerzésedet,
Az én ajakimmal dicsérlek téged,
Nyelvem hirdeti te szent igédet,
Mert minden törvényed és ígéreted
Merő hívség és tiszta igazság,
Kiben nem találtatik semmi hívság.
87
Ments meg, Uram, engem kezeiddel,
És légy erős segedelmem énnékem.
Mert törvényedet szeretem szívvel,
Idvözítésedet várom, Istenem,
Kiben vetöttem reménségemet,
Mert igen kedvelem szent törvényedet.
Ments meg, Uram, engem kezeiddel,
És légy erős segedelmem énnékem.
Mert törvényedet szeretem szívvel,
Idvözítésedet várom, Istenem,
Kiben vetöttem reménségemet,
Mert igen kedvelem szent törvényedet.
88
Éltét csak azért kívánja lelkem,
Hogy ő tégedet, Uram, dicsérhessen,
Ítéleted legyen segédségem:
Mint egy elveszött juh, úgy búdosom én.
Uram, keress meg engem, szolgádat,
S' nem felejtem el parancsolatidat.
Éltét csak azért kívánja lelkem,
Hogy ő tégedet, Uram, dicsérhessen,
Ítéleted legyen segédségem:
Mint egy elveszött juh, úgy búdosom én.
Uram, keress meg engem, szolgádat,
S' nem felejtem el parancsolatidat.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
