Szenci Molnár Albert: CXVIII. ZSOLTÁR
CXVIII. ZSOLTÁR
C. M.
Tanúság az Dávid királynak és az Krisztusnak
országáról.
Tanúság az Dávid királynak és az Krisztusnak
országáról.
1
Adjatok hálákat az Úrnak,
Mert nagy az ő kegyessége,
És nagy volta szent irgalmának
Megmarad most és örökké.
Hogy megáll kegyelmessége,
Irgalmas voltárúl azt valljad,
Hogy megmarad mindörökké.
Adjatok hálákat az Úrnak,
Mert nagy az ő kegyessége,
És nagy volta szent irgalmának
Megmarad most és örökké.
| Izráel, bátorsággal mondjad, |
Irgalmas voltárúl azt valljad,
Hogy megmarad mindörökké.
2
Mondjad bízvást, Áronnak háza,
Hogy az Úrnak ő jókedve
És megmarad irgalmassága
Most és örökken örökké.
Hogy az Úrnak kegyessége
Megmarad ő teljes voltában
Ettűl fogva mindörökké.
Mondjad bízvást, Áronnak háza,
Hogy az Úrnak ő jókedve
És megmarad irgalmassága
Most és örökken örökké.
| Istenfélők, mondjátok mostan, |
Megmarad ő teljes voltában
Ettűl fogva mindörökké.
3
Az Úrhoz én nagy ínségemben
Könyörögvén fölkiálték,
És meghallgata kérésemben,
Tőle segedelmet nyerék:
És tőlem másuvá nem tér,
Hát kitől kelljen nékem félnem?
Mit ártson nékem az ember?
Az Úrhoz én nagy ínségemben
Könyörögvén fölkiálték,
És meghallgata kérésemben,
Tőle segedelmet nyerék:
| Az Úr Isten vagyon énvelem, |
Hát kitől kelljen nékem félnem?
Mit ártson nékem az ember?
***
4
Jelen vagyon velem az Isten,
És azkik jómnak örülnek;
Megvetem őket, félrenézvén,
Azkik engemet gyűlölnek;
Hogynem valamelly emberben,
Sokkal jobb benne reménleni,
Hogynem az fejedelmekben.
Jelen vagyon velem az Isten,
És azkik jómnak örülnek;
Megvetem őket, félrenézvén,
Azkik engemet gyűlölnek;
| Sokkal jobb az Istenben bízni, |
Sokkal jobb benne reménleni,
Hogynem az fejedelmekben.
5
Környülvöttenek az pogányok,
De az Úr nevében bízom,
És olly jó reménségben vagyok,
Hogy őket mind el-levágom.
De őket elverem menten,
Vélek együtt odalesz nevek,
Mint asszú tövis az tűzben.
Környülvöttenek az pogányok,
De az Úr nevében bízom,
És olly jó reménségben vagyok,
Hogy őket mind el-levágom.
| Mint az méhek, környülvöttenek, |
Vélek együtt odalesz nevek,
Mint asszú tövis az tűzben.
6
Köröskörnyül fogtak engemet,
És kerengnek környűlöttem,
De én reménlem Istenemet,
Hogy őket én mind elvesztem.
És meg akarál ejteni,
De csak hijában munkálkodál,
Mert éltemet Isten őrzi.
Köröskörnyül fogtak engemet,
És kerengnek környűlöttem,
De én reménlem Istenemet,
Hogy őket én mind elvesztem.
| Te, ellenség, énrám támadál, |
De csak hijában munkálkodál,
Mert éltemet Isten őrzi.
7
Az Úr énnékem erősségem,
És én őróla éneklek,
Csak ő énnékem segedelmem,
És én őbenne reménlek.
Az ő hajlékjokban széjjel,
Mert jobb keze az Úr Istennek
Nagy erős dolgokat mível.
Az Úr énnékem erősségem,
És én őróla éneklek,
Csak ő énnékem segedelmem,
És én őbenne reménlek.
| Az hívek vígan énekelnek |
Mert jobb keze az Úr Istennek
Nagy erős dolgokat mível.
***
8
Az Úr megmutatja hatalmát,
Jobb karját ha fölemeli,
És cselekedik nagy dolgokat,
Kiket nyilván kell dicsérni.
Hogy az én dolgom illyetén,
Hogy én meg nem halok, de élek,
Az Úr dolgait hirdetvén.
Az Úr megmutatja hatalmát,
Jobb karját ha fölemeli,
És cselekedik nagy dolgokat,
Kiket nyilván kell dicsérni.
| Én ellenségim, megértsétek, |
Hogy én meg nem halok, de élek,
Az Úr dolgait hirdetvén.
9
Az Úr megbüntete engemet,
És igen megostoroza,
De nem akará elvesztemet,
És az halálnak nem ada.
Az igazság templomának,
Hogy bémenvén, nagy dicsőségit
Dicsérhessem ez nagy Úrnak.
Az Úr megbüntete engemet,
És igen megostoroza,
De nem akará elvesztemet,
És az halálnak nem ada.
| Nyissátok meg azért kapuit |
Hogy bémenvén, nagy dicsőségit
Dicsérhessem ez nagy Úrnak.
10
Mert csak ez kapuja az Úrnak,
Kin az hívek el-bémennek,
Kik fölnyittatnak csak azoknak,
Azkik igazságban élnek.
Hogy engemet megalázál,
De ismét fölvövél kegyessen,
És engem megszabadítál.
Mert csak ez kapuja az Úrnak,
Kin az hívek el-bémennek,
Kik fölnyittatnak csak azoknak,
Azkik igazságban élnek.
| Dicsérlek téged énekekben, |
De ismét fölvövél kegyessen,
És engem megszabadítál.
11
Ez kő, azkit az házépítők
Itéltek megvetendőnek,
Az épületben úgy helyhöték,
Feje lőn az szegeletnek.
Azki ezt ígyen rendelte.
Ez dolognak szemeink előtt
Csudálatos hossza, vége.
Ez kő, azkit az házépítők
Itéltek megvetendőnek,
Az épületben úgy helyhöték,
Feje lőn az szegeletnek.
| Ez pedig az Úr Istentől lött, |
Ez dolognak szemeink előtt
Csudálatos hossza, vége.
12
Ez jeles napot ő magának
Készítette az Úr Isten,
Azért ez nap jelenvoltának
Vigadjunk, minden örvendjen.
Ez te királyodat mostan,
Bírjad és szerencséssé tegyed
Mindennemő dolgaiban.
Ez jeles napot ő magának
Készítette az Úr Isten,
Azért ez nap jelenvoltának
Vigadjunk, minden örvendjen.
| Uram, kérlek, hogy megőrizzed |
Bírjad és szerencséssé tegyed
Mindennemő dolgaiban.
13
Áldott az, ki az Úr nevében
Eljöve nagy dicsőséggel,
Áldunk, dicsérünk egyetemben
Az Úrnak háza népével.
Ígyen megvilágosíta.
Az föláldozandó ökröket
Kössék az oltár szarvára.
Áldott az, ki az Úr nevében
Eljöve nagy dicsőséggel,
Áldunk, dicsérünk egyetemben
Az Úrnak háza népével.
| Erős az Isten, azki minket |
Az föláldozandó ökröket
Kössék az oltár szarvára.
14
Te vagy az én erős Istenem,
Téged örökké tisztellek,
Te vagy jó Istenem énnékem,
Kit én szüntelen dicsérek.
Mert nagy az ő kegyessége,
És nagy volta szent irgalmának
Megmarad most és örökké.
Te vagy az én erős Istenem,
Téged örökké tisztellek,
Te vagy jó Istenem énnékem,
Kit én szüntelen dicsérek.
| Adjatok hálát ez nagy Úrnak, |
És nagy volta szent irgalmának
Megmarad most és örökké.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
