Szenci Molnár Albert: CXLIV. ZSOLTÁR
CXLIV. ZSOLTÁR
T. B.
Dávidnak háláadása és könyörgése.
Dávidnak háláadása és könyörgése.
1
Áldott az Úr, ki kezemet tanítja
És ujjaimat az hadakozásra,
Áldott légyen az én jó Istenem,
Azki mindenkor megőriz engem.
Ő én paizsom és én ótalmazóm,
Tebenned vetem reménségemet,
Mert alám vetöd az én népemet.
Áldott az Úr, ki kezemet tanítja
És ujjaimat az hadakozásra,
Áldott légyen az én jó Istenem,
Azki mindenkor megőriz engem.
| Ő az én kővárom és szabadítóm, |
Tebenned vetem reménségemet,
Mert alám vetöd az én népemet.
2
De micsoda az ember életében,
Hogy őreá gondot tartasz ekképpen?
Micsodák az emberek fiai,
Hogy fölséged őket így kedvelli?
Legottan őket csak semminek leled,
Az ő napjai hamar elfogynak,
És mint az árnyék, ottan elmúlnak.
De micsoda az ember életében,
Hogy őreá gondot tartasz ekképpen?
Micsodák az emberek fiai,
Hogy fölséged őket így kedvelli?
| Az emberek dolgát ha megtekinted, |
Az ő napjai hamar elfogynak,
És mint az árnyék, ottan elmúlnak.
3
Hajtsd meg az egeket és szállj le menten,
Illesd az hegyeket, hogy füstjök menjen,
Bocsáss villámást, őket verd széllel,
Mennyütő nyilaiddal szélleszd el.
Ez nagy árvizet rólam elfordítsad,
Szabadíts meg ez veszedelemből,
Őrizz meg az idegen nemzettől.
Hajtsd meg az egeket és szállj le menten,
Illesd az hegyeket, hogy füstjök menjen,
Bocsáss villámást, őket verd széllel,
Mennyütő nyilaiddal szélleszd el.
| Segéts meg, fellyől kezed hozzám nyújtsad, |
Szabadíts meg ez veszedelemből,
Őrizz meg az idegen nemzettől.
4
Kiknek szájok merő hazugságot szól,
Ő hamis kezekkel tésznek gonoszól,
Uram, néked mondok új éneket,
Megzöndítem néked hegedőmet.
Az királt megótalmazod kegyessen,
Szolgádat, Dávidot megtekinted,
Az öldöklő fegyvertől megmented.
Kiknek szájok merő hazugságot szól,
Ő hamis kezekkel tésznek gonoszól,
Uram, néked mondok új éneket,
Megzöndítem néked hegedőmet.
| Mert te vagy, Uram, ki minden ínségben |
Szolgádat, Dávidot megtekinted,
Az öldöklő fegyvertől megmented.
5
Ments meg kezekből az idegeneknek,
Kik énellenem szörnyen dühösködnek,
Szájok beszéde merő hamisság,
Kezeknek dolga hitván mulatság.
Fölnevekedjenek mi szép leányink,
Kik szépségekben úgy villagjanak,
Mint ékes oszlopi az templomnak.
Ments meg kezekből az idegeneknek,
Kik énellenem szörnyen dühösködnek,
Szájok beszéde merő hamisság,
Kezeknek dolga hitván mulatság.
| Hogy mint az szép plánták, az mi fiaink, |
Kik szépségekben úgy villagjanak,
Mint ékes oszlopi az templomnak.
6
Hogy az mi tárházink tele legyenek,
Csordáink ezeriglen tenyésszenek,
Barmunk több legyen sok százezernél,
Mind városon, falun s' mezőn széllel.
Városinkra ne üssön ellenségink,
Földünkből senki el ne vitessék,
Utcáinkon panasz ne hallassék.
Hogy az mi tárházink tele legyenek,
Csordáink ezeriglen tenyésszenek,
Barmunk több legyen sok százezernél,
Mind városon, falun s' mezőn széllel.
| Erőssen szaporodjanak ökreink, |
Földünkből senki el ne vitessék,
Utcáinkon panasz ne hallassék.
7
Ó, bódog nép az, kit így megáld Isten!
És kiknek illy jó szerencsét ád itten:
Bódog nép az, és nem lesz szüksége,
Azmellynek az Úr az ő Istene.
Ó, bódog nép az, kit így megáld Isten!
És kiknek illy jó szerencsét ád itten:
Bódog nép az, és nem lesz szüksége,
Azmellynek az Úr az ő Istene.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
