Szenci Molnár Albert: CXLV. ZSOLTÁR | Verstár - ötven költő összes verse

CXLV. ZSOLTÁR

T. B.
Dávid dicséri az Istent nagy dicsőségéről
és kegyességéről mindenekhez,
kiváltképpen az istenfélőkhöz.

1
Magasztallak téged, én Istenem,
Óh, én királyom, neved tisztelem,
Mindennap hirdetem dicséreted,
És örökké áldom te szent neved,

Igen dicséretes és nagy az Isten,

Megfoghatatlan ő dicsőségében,
Nemzetről nemzetre te dolgaidat
Mindenkor hirdetik nagy hatalmadat.

2
Hirdetem az te dicsőségedet,
Az te fölséges dicséretedet,
Csudatétidet minden népeknél
Én kibeszéllem mindenütt széllel.

Hogy hatalmadat mindenek hirdessék,

Mellyet dolgaidban eszekben vesznek,
Dicsőségedet én el nem hallgatom,
Hanem mindeneknek előszámlálom.

3
Hogy hirdessék az te jókedvedet,
Minden nép előtt kegyességedet,
Az te igazságodat dicsérjék,
És széllel mindenütt kihirdessék.

Az Úr fölötte irgalmas, kegyelmes,

Engedelmes, haragra késedelmes,
Igen szeléd, az büntetésre késő,
Minden teremtett rendinek kedvez ő.

4
Azért azmit teremtettél, minden
Nagy hatalmadról téged dicsérjen,
De mindennél inkább az szent hívek
Az te dicsőségedet dicsérjék,

Hirdessék országod fölséges voltát,

Mindenkor beszéljék nagy hatalmadat,
Hogy az emberek fiai érthessék,
Országodnak dicsőségét nézhessék.

5
Örökké megáll az te országod,
És mindenkor megtart uraságod,
Az Úr megtartja az eldőlőket,
És fölemeli az elesteket.

Uram, mindenek szemei rád néznek,

És idein eledelt adsz nékiek,
Midőn fölnyitod áldott kezeidet,
Bőven megelégítesz mindeneket.

6
Az Úr igaz minden utaiban,
És szentséges minden dógaiban,
Közel vagyon ő azokhoz nyilván,
Azkik hozzá kiáltnak valóban.

És azmit az istenfélők kívánnak,

Őnékiek bőven megadattatnak,
Nagy kegyelmessen őket meghallgatja
És idvösségét nékik megmutatja.

7
Megtartja, azkik szeretik őtet,
De mind elveszti az hitleneket,
Az Úr dicséretit szám hirdesse,
Az ő nevét minden test dicsérje.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!