Szenci Molnár Albert: LXIX. ZSOLTÁR
LXIX. ZSOLTÁR
T. B.
Jövendölés az Krisztus szenvedéséről,
az Dávid személye alatt, azki Krisztust ábrázolta.
Jövendölés az Krisztus szenvedéséről,
az Dávid személye alatt, azki Krisztust ábrázolta.
1
Úr Isten, segíts, és tarts meg engem,
Mert az vizek szintin lelkemig érnek,
Közepin vagyok az sáros mélységnek,
Kiben csaknem elsüllyed én fejem.
Az kiáltás miatt torkom elrekedt,
Én szemeimben megfogyatkoztam,
Midőn várom az te segedelmedet.
Úr Isten, segíts, és tarts meg engem,
Mert az vizek szintin lelkemig érnek,
Közepin vagyok az sáros mélységnek,
Kiben csaknem elsüllyed én fejem.
| Az árvizek öszveütnek rajtam, |
Én szemeimben megfogyatkoztam,
Midőn várom az te segedelmedet.
2
Én hajam szálánál többen vadnak,
Azkik engemet ok nélkül gyűlölnek,
Én ellenségim szertelen erőssek,
És engem eltörleni akarnak.
De mégis énnékem kell megfizetnem,
Nincs, Uram, elröjtve színed elől
Az én bolondságom és minden vétkem.
Én hajam szálánál többen vadnak,
Azkik engemet ok nélkül gyűlölnek,
Én ellenségim szertelen erőssek,
És engem eltörleni akarnak.
| Noha semmit nem vöttem senkitől, |
Nincs, Uram, elröjtve színed elől
Az én bolondságom és minden vétkem.
3
Seregeknek Ura, erős Isten,
Azki vezérled az te seregedet,
Kik benned vetették reménségeket,
Ne hadd miattam esni szégyenben.
Szívből bíznak, ne szégyenítsd meg őket,
Mert nagy szidalmat szenvedek érted,
Az gyalázat elburítja színemet.
Seregeknek Ura, erős Isten,
Azki vezérled az te seregedet,
Kik benned vetették reménségeket,
Ne hadd miattam esni szégyenben.
| Izráel Istene, kik tebenned |
Mert nagy szidalmat szenvedek érted,
Az gyalázat elburítja színemet.
4
Én rokonim idegennek tartnak,
Anyám gyermeki nem esmernek engem,
Mert szent templomodon gerjedez szívem,
Megemészt nagy szerelme házadnak.
Énreám esének: én pedig sírtam
És böjtöltem: de ők csak csúfoltak
Engemet, noha minden jót kívántam.
Én rokonim idegennek tartnak,
Anyám gyermeki nem esmernek engem,
Mert szent templomodon gerjedez szívem,
Megemészt nagy szerelme házadnak.
| Téged gyalázóknak sok szidalmak |
És böjtöltem: de ők csak csúfoltak
Engemet, noha minden jót kívántam.
***
5
Bánat miatt én zsákban öltöztem,
De ők énrólam mesét költöttenek,
Az kapun ülők és az részegesek
Csúf énekléssel nevetnek engem.
Óh, kegyes Isten, könyörgök óránkint,
Hallgass meg, Uram, kegyességedből,
És kegyelmezz meg fogadásod szerint.
Bánat miatt én zsákban öltöztem,
De ők énrólam mesét költöttenek,
Az kapun ülők és az részegesek
Csúf énekléssel nevetnek engem.
| De én tehozzád nagy buzgó szívből, |
Hallgass meg, Uram, kegyességedből,
És kegyelmezz meg fogadásod szerint.
6
Végy ki engemet ez förtős sárból,
Hogy el ne süllyedjek, gyűlölőimtől
Ments meg ez nagy vizeknek örvényiből,
Tarts meg ellenségim haragjától.
Se pedig föllyűl reám ne borúljon,
Ne merüljek tengeri mélységben,
Az kútnak szája engem bé ne zárjon.
Végy ki engemet ez förtős sárból,
Hogy el ne süllyedjek, gyűlölőimtől
Ments meg ez nagy vizeknek örvényiből,
Tarts meg ellenségim haragjától.
| Hogy az mély víz engem el ne nyeljen, |
Ne merüljek tengeri mélységben,
Az kútnak szája engem bé ne zárjon.
7
Úr Isten, nagy az te kegyességed,
Hallgasd meg azért, azmit tőled kérek,
Irgalmas szemeid reám nézzenek,
Hadd láthassam nagy kegyelmességed.
Szegény szolgádtúl, mert megnyomorodtam,
Ne késsél, halld meg kiáltásomat,
Add meg kérésem, vigasztalj meg, Uram.
Úr Isten, nagy az te kegyességed,
Hallgasd meg azért, azmit tőled kérek,
Irgalmas szemeid reám nézzenek,
Hadd láthassam nagy kegyelmességed.
| Ne röjtsd el, Uram, kegyes orcádat |
Ne késsél, halld meg kiáltásomat,
Add meg kérésem, vigasztalj meg, Uram.
8
Uram, hajolj szomorú lelkemhez,
Ez nagy ínségből mentsd meg életemet,
Ellenségim ellen tarts meg engemet,
Mert csak bízom kegyelmességedhez.
Látod, melly szörnyen engemet rútolnak,
Ellenségem nincs röjtve előtted,
Minden ellenségim előtted vadnak.
Uram, hajolj szomorú lelkemhez,
Ez nagy ínségből mentsd meg életemet,
Ellenségim ellen tarts meg engemet,
Mert csak bízom kegyelmességedhez.
| Miként gyaláznak engem, jól érted, |
Ellenségem nincs röjtve előtted,
Minden ellenségim előtted vadnak.
9
Ez gyalázatban elszakadt szívem,
Kesereg lelkem ez nagy ohajtásban,
Várván, ha találhatnék ez nagy kínban,
Azki szíve szerint szánna engem.
Azki engemet szánna nyavalyámban,
Epével étetnek éhségemben,
Ecettel itatnak szomjúságomban.
Ez gyalázatban elszakadt szívem,
Kesereg lelkem ez nagy ohajtásban,
Várván, ha találhatnék ez nagy kínban,
Azki szíve szerint szánna engem.
| De imé, sohol egy ember sincsen, |
Epével étetnek éhségemben,
Ecettel itatnak szomjúságomban.
10
Adja Isten, hogy ő asztalokon
Az önnön étkektűl megfulladjanak,
Őmagok hálójában akadjanak,
Békességek veszélre fordóljon.
Hogy azokkal egy cseppet se lássanak,
Törd meg derekokat őnékiek,
Hogy egyenessen föl se állhassanak.
Adja Isten, hogy ő asztalokon
Az önnön étkektűl megfulladjanak,
Őmagok hálójában akadjanak,
Békességek veszélre fordóljon.
| Setétüljenek meg az ő szemek, |
Törd meg derekokat őnékiek,
Hogy egyenessen föl se állhassanak.
***
11
Búsult haragodat ontsd ki rájok,
És nagy haragodban ragadd meg őket,
Töröld el minden ő lakóhelyeket,
Hogy épen ne maradjon ő házok.
Azkiket, Uram, te immár megvertél,
Ha kire bocsáttál vereséget,
Annak sérelmit beszéllik örömmel.
Búsult haragodat ontsd ki rájok,
És nagy haragodban ragadd meg őket,
Töröld el minden ő lakóhelyeket,
Hogy épen ne maradjon ő házok.
| Mert igen kergetnek mindeneket, |
Ha kire bocsáttál vereséget,
Annak sérelmit beszéllik örömmel.
12
Szedd öszve minden gonosz bűnöket,
Hogy kegyelmedbe bé ne vétessenek,
Az élőkönyvből kitöröltessenek,
Ne írd az igazak közé őket.
Emelj bátorságos helyre engemet,
És néked teljes szivből vigadok,
Háláadással mondok dicséretet.
Szedd öszve minden gonosz bűnöket,
Hogy kegyelmedbe bé ne vétessenek,
Az élőkönyvből kitöröltessenek,
Ne írd az igazak közé őket.
| Mivelhogy én most nyomorult vagyok, |
És néked teljes szivből vigadok,
Háláadással mondok dicséretet.
13
És az inkább tetszik az Istennek
Az szarva-indult és körmös tuloknál,
Kit az szegények meglátnak vígsággal,
És az ő szívekben örvendeznek.
Kik az Úr Istent óhajtván keresik,
Mert meghallgattatnak az szegények,
Az foglyokról ő el nem feledkezik.
És az inkább tetszik az Istennek
Az szarva-indult és körmös tuloknál,
Kit az szegények meglátnak vígsággal,
És az ő szívekben örvendeznek.
| Örvendez azoknak is ő szivek, |
Mert meghallgattatnak az szegények,
Az foglyokról ő el nem feledkezik.
14
Menny, föld, tenger az Istent dicsérje
És minden benne való. Mert megmenti
Az Sion hegyét, Judát megépéti,
Szép városokkal lakóhelyekre.
Békével lakják mint örökségeket,
És azoknak minden maradéki
Bírják, azkik szeretik te nevedet.
Menny, föld, tenger az Istent dicsérje
És minden benne való. Mert megmenti
Az Sion hegyét, Judát megépéti,
Szép városokkal lakóhelyekre.
| Ez helyet megülik ő szolgáji, |
És azoknak minden maradéki
Bírják, azkik szeretik te nevedet.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
