Szenci Molnár Albert: LXVIII. ZSOLTÁR
Könyörgése Dávidnak az Izráel népéért,
isteni dicséretre intéssel egybe.
Hogyha fölindol az Isten,
Elkergettetnek szertelen
Minden ő ellenségi,
És elfutamodnak széjjel,
Ő haragos színe elől,
Minden ő gyűlölői,
Úgy elűzetnek hirtelen, |
Elvész minden ő dolgok,
Mint viasz olvad az tűztől,
Úgy az ő kemény színétől
Elvesznek az gonoszok.
De az igazak mindnyájan
Örvendeznek nagy vígságban
Az kegyes Isten előtt,
És vig szívvel énekelnek,
Hogy ő kevély ellenségek
Megszégyenült, elveszött.
Nagy örömmel az Istennek |
Dicsérjétek, áldjátok,
Ki az szép fölhőkön megyen,
Kinek neve erős Isten,
Őtet magasztaljátok.
Őelőtte vigadjatok,
Mert ő az árváknak atyjok,
Kiket táplál kegyessen,
Az özvegyeknek ótalma,
Az ő isteni hatalma
Lakván ő szentségében.
Megáld egyes embereket, |
Háznép tenyíszésire,
Az foglyokot ő kimenti,
Az pártütőköt rekeszti
Puszta és parlag földre.
Hogy az te néped kivivéd,
Az pusztán általvezérléd,
És őelőttök menél,
Az föld rendőle, csöpöge
Az egeknek verejtéke,
Hogy haraggal tekintél.
Az Sína-hegy megrendőle, |
Rászálla dicsőséggel.
Úr Isten, az te földedet
Meglátod örökségedet
Harmattal és essőkkel.
Ez örök földet megáldod,
Mihelt pusztulását látod,
Kin te seregid laknak.
Az szegényeknek jószágát
Megöregbíted marháját,
Hogy ők megtartassanak.
Úr Isten, az szűz szíveket |
Hogy erről beszéljenek,
Kik, hogy az ellenség futna
És ő seregek szaladna,
Ekképpen éneklének:
Az királyok nagy sereggel,
Gyalázattal, szégyenséggel
Megfutamának szörnyen,
Azkik otthon maradának,
Az prédával osztozának,
Martalék részt vőn minden.
Hogyha megnyomorodtok is, |
És sanyargatna szörnyen,
Hogyha az kőfal-romlásban
Fekünnétek is bágyadván
Az kormos szennyességben:
De mindazáltal ti lésztek,
Mint az galambszárny, olly szépek,
Melly mint ezüst fejérlik,
És tollainak szépsége,
Mint arannak fényessége,
Olly ékessen tündöklik.
Hogy az királyokat Isten |
Nagy diadalmat szerze,
Az föld fejérlék olly szépen,
Mint az Salmon hegy környékén
Az hónak fejérsége.
Az Istennek dicső hegye,
Az gyümölcsös Básán hegye,
Ki fölhat az fölhőkre.
Ti egyéb és kissebb hegyek
Ez hegyre mit fenekedtek,
Mit törtök ez nagy hegyre?
Mert ez szent hegyet az Isten |
Önnön lakóhelyének,
És ez helyen mindörökké
Lakozásra vagyon kedve
Isteni fölségének.
Az mennyei szent angyalok
(Sok tömény ezer ő számok)
Seregi az Istennek,
Vélek vagyon az Úr Isten,
Mint néha az Sína-hegyen,
Lakója az szent helynek.
Uram, felménél magassan, |
Az te ellenségidet,
Kegyességednek nagy volta
Az embereknek kioszta
Szép préda nyereséget.
Ellenségidet megbírod,
Köztök helyhetvén hajlékod
Lakozol dicsőséggel.
Áldott legyen az Úr Isten,
Ki velünk illy nagy jól teszen,
Látogat kegyességgel.
Isten az mi segedelmünk, |
Őriz minket, népeit,
Halál és élet kezében,
Ő az erős örök Isten,
Megtartja ő híveit:
Az Isten ő ellenségét
Megveri, megtöri fejét
Az gonosz ellenségnek,
És mind agyonveri őket,
Kik nem jobbítják éltöket,
Hanem csak bűnben élnek.
Mond Isten: Az én népemet |
Az Básánnak földéből,
Meglátom nagy irgalmammal,
Kihozom nagy hatalmammal
Az tenger mélységéből.
Hogy osztán az ő vérekben,
Azkik levágatnak szörnyen,
Moshassad lábaidat,
Úgyhogy az sok ellenségnek
Véres sebeket az ebek
Nyalják sebes tagjokat.
Óh, én Uram, erős Isten! |
Látták elmenésedet,
Elöl mentek az éneklők
Azután az hegedősök,
Ékesítvén szép rendet.
Kezépben mennek az szűzek,
Dobot vernek, zengedeznek,
Énekelnek mindnyájan.
Ti, azkik, mint egy kútfőből,
Származtok az Izráeltől,
Istent áldjátok vígan.
Ez szép seregnek közepin |
Az fölséges táborral,
Az Júda és az Zebulon,
Az Neftalim is itt vagyon
Egyéb fő hadnagyokkal.
Az Isten téged, Izráel,
Szeretett ez erősséggel.
Nagyobb erőt adj, Isten!
Hogy azmiként elkezdetted
És dolgunkat elővitted,
Vidd véghez kegyelmessen.
Az Jeruzsálem városért |
Néked szép ajándékot
Az királyok vígan hoznak.
Seregit az kopjásoknak
Veszesd el hatalmakot.
Töröld el az sereg tulkot,
Űzd el az erős borjúkot,
Uram, kik rád támadnak,
Verd meg mind az pártütőket,
És holdoltasd alád őket,
Hogy adópénzt adjanak.
Az egyiptomi nagy urak |
Az Istenhez kezeket.
Országok és fejedelmek,
Istennek énekeljetek,
És dicsérjétek őtet.
Énekeljetek Istennek,
Ki lakója az Egeknek,
Kiket teremtett régen,
Holott nagy hatalmával ül,
Honnan szava úgy megdördül,
Hogy zöng és harsag minden.
Dicsérjétek nagy hatalmát, |
Izráelen láttatja,
Kinek nagy erejét ottfönn
Az egeken és fölhőkön
Senki nem tagadhatja.
Óh, csudálatos az Isten
Az ő dicső szentségében!
Az Izráel népének
Erőt ád nagy kegyelmessen,
Azértan minden időben
Mitőlünk dicsértessék.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me