Szenci Molnár Albert: LXXIII. ZSOLTÁR
LXXIII. ZSOLTÁR
Vigasztalás
az istentelenöknek jószerencsés állapatjok ellen.
az istentelenöknek jószerencsés állapatjok ellen.
1
Bizonyára jó az Isten,
Az Izráelnek jelesben,
Azkik szívöket tisztán tartják,
Az ő jóvoltát azok látják,
Úgy megtántorodék lábam,
Járásomban úgy megbotlám,
Hogy csaknem szörnyen ledőlék.
Bizonyára jó az Isten,
Az Izráelnek jelesben,
Azkik szívöket tisztán tartják,
Az ő jóvoltát azok látják,
| De én csaknem félrehajlék, |
Járásomban úgy megbotlám,
Hogy csaknem szörnyen ledőlék.
2
Mert bosszonkodom az népre,
Kinek nagy esztelensége,
Midőn látom, hogy az hitlenek
Illy nagy jó szerencsében élnek.
Semmi fájdalmat nem látnak,
Erős kövérek testekben,
Élnek nagy jó egészségben.
Mert bosszonkodom az népre,
Kinek nagy esztelensége,
Midőn látom, hogy az hitlenek
Illy nagy jó szerencsében élnek.
| Az halállal nem bajlódnak, |
Erős kövérek testekben,
Élnek nagy jó egészségben.
3
Nincs nékik, mint egyebeknek:
Semminemű gyötrődések,
Midőn más embert vér az Isten,
Ők élnek nagy jó békeségben.
Mint aranylánc, környül vagyon,
Öltöznek, mint szép ruhába,
Negédségbe, erőszakba.
Nincs nékik, mint egyebeknek:
Semminemű gyötrődések,
Midőn más embert vér az Isten,
Ők élnek nagy jó békeségben.
| Azért kevélség nyakokon, |
Öltöznek, mint szép ruhába,
Negédségbe, erőszakba.
4
Fénlik szemek kövérségtől
Kidülledtek az fejekből,
Nagyobb az ő jó szerencséjek,
Hogynem mint kívánhatná szívek.
Kevélség minden szándékok,
Gonoszságokkal kérkednek,
Nagy gőggel fönnyen beszélnek.
Fénlik szemek kövérségtől
Kidülledtek az fejekből,
Nagyobb az ő jó szerencséjek,
Hogynem mint kívánhatná szívek.
| Azért gonosz az ő dolgok, |
Gonoszságokkal kérkednek,
Nagy gőggel fönnyen beszélnek.
***
5
Szájokat nagy káromlással
Az égre tátják szitkokkal,
Gyalázatokkal rakva nyelvek,
Kik ez egész földre kiütnek,
Esnek nagy mély gondolatba,
Mert pohárjok őnékiek
Keserő vízzel töltetnek.
Szájokat nagy káromlással
Az égre tátják szitkokkal,
Gyalázatokkal rakva nyelvek,
Kik ez egész földre kiütnek,
| Azért az hívek gyakorta |
Mert pohárjok őnékiek
Keserő vízzel töltetnek.
6
Mondnak végre: az Úr Isten
Látja-é ezt az mennyekben?
Mi nyavalyáinkat tudja-é,
Keserűségünket szánja-é?
Látjátok, élnek örömben,
Azmint kívánják szivekben,
Gazdagok, jószerencséssek.
Mondnak végre: az Úr Isten
Látja-é ezt az mennyekben?
Mi nyavalyáinkat tudja-é,
Keserűségünket szánja-é?
| Imé az istentelenek, |
Azmint kívánják szivekben,
Gazdagok, jószerencséssek.
7
Mit használ tehát énnékem,
Hogy tisztán tartom én szívem?
És micsoda hasznom van abban,
Hogy kezem mosom tisztaságban?
Hogy én így kesergettetem,
Ottan rajtam büntetésem
Reggel, mihelyen megvirrad.
Mit használ tehát énnékem,
Hogy tisztán tartom én szívem?
És micsoda hasznom van abban,
Hogy kezem mosom tisztaságban?
| Imé mind hijában marad, |
Ottan rajtam büntetésem
Reggel, mihelyen megvirrad.
8
Csaknem én is ígyen szólék,
De látám, hogy nem jól esnék,
És ártalmas lenne azoknak,
Kik te fiaidnak mondatnak.
Magamban meghányám-vetém,
De sokkal nehézbnek lelém,
Hogynem végét találhatnám.
Csaknem én is ígyen szólék,
De látám, hogy nem jól esnék,
És ártalmas lenne azoknak,
Kik te fiaidnak mondatnak.
| Azért jobban meggondolám, |
De sokkal nehézbnek lelém,
Hogynem végét találhatnám.
9
Míglen el-bémenék végre
Az Istennek szent helyére,
És végezetre vőm eszemben,
Az gonoszok vége mi legyen.
Hogy őket te megbünteted,
Sikamló helyre helyheted,
És vetöd az pusztaságban.
Míglen el-bémenék végre
Az Istennek szent helyére,
És végezetre vőm eszemben,
Az gonoszok vége mi legyen.
| Azt is jól megértém osztán, |
Sikamló helyre helyheted,
És vetöd az pusztaságban.
***
10
Úgyhogy csudálják mindenek,
Hogy ily hamar odálesznek,
Vesznek és esnek nagy ínségben,
Szégyenségben és rettegésben,
Múlandó alommá tészed,
Kiből ha ember fölébred,
Az lelt jókban semmit nem lát.
Úgyhogy csudálják mindenek,
Hogy ily hamar odálesznek,
Vesznek és esnek nagy ínségben,
Szégyenségben és rettegésben,
| Minden ő gazdagságokat |
Kiből ha ember fölébred,
Az lelt jókban semmit nem lát.
11
Ezen vala nagy bánatom
És szívemben nagy fájdalmom,
Kínozám szörnyen veséimet,
El hagyám hitetni elmémet.
Mert ez dologhoz nem érték,
Előtted lők olly tudatlan,
Mint az barom, melly oktalan.
Ezen vala nagy bánatom
És szívemben nagy fájdalmom,
Kínozám szörnyen veséimet,
El hagyám hitetni elmémet.
| Olly tunya és bolond valék, |
Előtted lők olly tudatlan,
Mint az barom, melly oktalan.
12
De én tenálad maradok,
Noha sok nyavalyát látok,
Mert te megtartál jobb kezeddel,
Nagy ínségemben nem hagyál el.
Igazgass te ösvényedre,
Osztán végy föl dicsőségre,
Tégy illy kegyessen énvelem.
De én tenálad maradok,
Noha sok nyavalyát látok,
Mert te megtartál jobb kezeddel,
Nagy ínségemben nem hagyál el.
| Tanácsoddal vezérlj engem, |
Osztán végy föl dicsőségre,
Tégy illy kegyessen énvelem.
13
Az mennyekben te vagy nékem
Csak egyedől én Istenem,
Ez egész földön senki nincsen,
Kit kívőled lelkem kedveljen.
Mégis vigasztalsz szívemben,
Egyéb részem nékem nincsen
Tenáladnál, én Istenem.
Az mennyekben te vagy nékem
Csak egyedől én Istenem,
Ez egész földön senki nincsen,
Kit kívőled lelkem kedveljen.
| Ha elfogy testem és lelkem, |
Egyéb részem nékem nincsen
Tenáladnál, én Istenem.
14
Mert kik tőled eltávoznak,
Azok elvesznek, romlanak,
Elveszted azokat hirtelen,
Kik bíznak bálvány istenekben.
Fő boldogságom az nékem,
Hogy benned én reménségem,
És jótétöd magasztalom.
Mert kik tőled eltávoznak,
Azok elvesznek, romlanak,
Elveszted azokat hirtelen,
Kik bíznak bálvány istenekben.
| Azért én hozzád folyamom, |
Hogy benned én reménségem,
És jótétöd magasztalom.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
