Szenci Molnár Albert: LXXIV. ZSOLTÁR
LXXIV. ZSOLTÁR
T. B.
Könyörgése az izráelitáknak az megszabadításért.
Könyörgése az izráelitáknak az megszabadításért.
1
Miért vetsz minket így el, Úr Isten,
Mire haragszol mireánk ennyére?
Miglen gerjedez haragodnak tüze
Juhaidnak nyájára illy igen?
Miért vetsz minket így el, Úr Isten,
Mire haragszol mireánk ennyére?
Miglen gerjedez haragodnak tüze
Juhaidnak nyájára illy igen?
2
Emlékezzél meg te seregedről,
Mellyet régenten magadnak szerzettél,
Fölvött örökségedről emlékezzél,
Az Sion hegyén lakóhellyedről.
Emlékezzél meg te seregedről,
Mellyet régenten magadnak szerzettél,
Fölvött örökségedről emlékezzél,
Az Sion hegyén lakóhellyedről.
3
Kelj föl, és végre jövel, Úr Isten,
Az gonoszokat töröld és pusztítsd el,
Kik vakmerőképpen ő seregekkel
Pusztaságot tésznek szent helyeden.
Kelj föl, és végre jövel, Úr Isten,
Az gonoszokat töröld és pusztítsd el,
Kik vakmerőképpen ő seregekkel
Pusztaságot tésznek szent helyeden.
4
Holott dicséretöd hirdettetett,
Most ellenségid ott ordítnak szörnyen,
És az tenéked szenteltetött helyen
Az ő zászlójok fölemeltetett.
Holott dicséretöd hirdettetett,
Most ellenségid ott ordítnak szörnyen,
És az tenéked szenteltetött helyen
Az ő zászlójok fölemeltetett.
5
Az te templomodra nagy erővel
Fölhágtanak, hogy ők azt el-letörjék,
Törik, vágják, fénlenek ő fejszéjek,
Mint ha erdőt vágnának sereggel.
Az te templomodra nagy erővel
Fölhágtanak, hogy ők azt el-letörjék,
Törik, vágják, fénlenek ő fejszéjek,
Mint ha erdőt vágnának sereggel.
6
Az templum, melly előbb ékes vala
Szép táblákkal és cifra deszkázattal,
Vagdaltatik fejszékkel és bárdokkal,
És dorongokkal hányják tétova.
Az templum, melly előbb ékes vala
Szép táblákkal és cifra deszkázattal,
Vagdaltatik fejszékkel és bárdokkal,
És dorongokkal hányják tétova.
7
Ez te templomodat fölgyújtották,
Te szent helyedet tűzzel megégették,
Drága lakóhelyét te szent nevednek
Tövestöl fogva mind elrontották.
Ez te templomodat fölgyújtották,
Te szent helyedet tűzzel megégették,
Drága lakóhelyét te szent nevednek
Tövestöl fogva mind elrontották.
8
Nosza hozzá, mondják ő magokban,
Pusztítsuk el őket nagy szörnyűséggel,
Az Istennek szent egyházait széllel
Mind megégették ez tartományban.
Nosza hozzá, mondják ő magokban,
Pusztítsuk el őket nagy szörnyűséggel,
Az Istennek szent egyházait széllel
Mind megégették ez tartományban.
***
9
Nem látjuk már jeleit erődnek,
Közöttünk immáran nincs próféta,
Nincs jövendőmondó, azki tudhatná,
Ha leszen vége ez nagy veszélnek.
Nem látjuk már jeleit erődnek,
Közöttünk immáran nincs próféta,
Nincs jövendőmondó, azki tudhatná,
Ha leszen vége ez nagy veszélnek.
10
Óh, Úr Isten, ezt meddig engeded,
Hogy ellenségink minket nevessenek?
Örökké hagyod-é gyűlölőidnek,
Hogy ekképpen ingerljék szent neved?
Óh, Úr Isten, ezt meddig engeded,
Hogy ellenségink minket nevessenek?
Örökké hagyod-é gyűlölőidnek,
Hogy ekképpen ingerljék szent neved?
11
Miért fordítod el kezeidet?
Jobb kezedet mit dugod kebeledben?
Vajha egyszer kinyújtanád ismétlen,
Mutatván nékünk segedelmedet!
Miért fordítod el kezeidet?
Jobb kezedet mit dugod kebeledben?
Vajha egyszer kinyújtanád ismétlen,
Mutatván nékünk segedelmedet!
12
De az Isten én királyom régen,
Azki engemet bírt és jól vezérlött,
Hatalmát jelentvén ez világ előtt,
Hogy ő az segedelem mindenben.
De az Isten én királyom régen,
Azki engemet bírt és jól vezérlött,
Hatalmát jelentvén ez világ előtt,
Hogy ő az segedelem mindenben.
13
Te választád kétfelé az tengert,
Az Sárkánnak te rontottad meg fejét,
Az cethalaknak megtörted fejeket,
Nagy tagjok széjjel az parton hevert.
Te választád kétfelé az tengert,
Az Sárkánnak te rontottad meg fejét,
Az cethalaknak megtörted fejeket,
Nagy tagjok széjjel az parton hevert.
14
Kiket osztán eledelől küldél
Az népeknek az nagy puszta helyekben.
Patakvizet és forrást csudaképpen
Az erős kősziklából eresztél.
Kiket osztán eledelől küldél
Az népeknek az nagy puszta helyekben.
Patakvizet és forrást csudaképpen
Az erős kősziklából eresztél.
15
Megszárasztád az folyóvizeket,
Tied az nap, és tied az éjszaka,
Hogy az setétséget világosítsa,
Arra teremtéd az napnak fényét.
Megszárasztád az folyóvizeket,
Tied az nap, és tied az éjszaka,
Hogy az setétséget világosítsa,
Arra teremtéd az napnak fényét.
16
Te nagy isteni bölcseségeddel
Bizonyos határt vetettél az földnek,
És külömbségét az nyártúl az télnek
Elosztád hévséggel és hideggel.
Te nagy isteni bölcseségeddel
Bizonyos határt vetettél az földnek,
És külömbségét az nyártúl az télnek
Elosztád hévséggel és hideggel.
***
17
Emlékezzél meg, lásd meg ez dolgot,
Ellenségid mint rútolnak, nevetnek,
Melly szörnyen ez tunya és bolond népek
Szent neveden tesznek gyalázatot.
Emlékezzél meg, lásd meg ez dolgot,
Ellenségid mint rútolnak, nevetnek,
Melly szörnyen ez tunya és bolond népek
Szent neveden tesznek gyalázatot.
18
Az te gerlice galambocskádat
Ne hadd az gonosz vadaknak megenni,
Az szegényeket eszedből ne vesd ki,
Hanem kegyessen viseld gondjokat.
Az te gerlice galambocskádat
Ne hadd az gonosz vadaknak megenni,
Az szegényeket eszedből ne vesd ki,
Hanem kegyessen viseld gondjokat.
19
Emlékezzél, Uram, kötésedről,
Mert ez egész föld merő setétséggel
Eltölt, és rakva csalárd gonosz néppel,
Mindent nyomorgatnak kegyetlenől.
Emlékezzél, Uram, kötésedről,
Mert ez egész föld merő setétséggel
Eltölt, és rakva csalárd gonosz néppel,
Mindent nyomorgatnak kegyetlenől.
20
Ne hadd hátratérni szégyenséggel
Az te szegény nyomorult szolgáidat,
Fordítsd hozzájok te nagy jóvoltodat,
Hogy nevedet dicsérjék víg szívvel.
Ne hadd hátratérni szégyenséggel
Az te szegény nyomorult szolgáidat,
Fordítsd hozzájok te nagy jóvoltodat,
Hogy nevedet dicsérjék víg szívvel.
21
Kelj föl, Uram, és forgasd igyedet,
Te nagy gyalázatodról emlékezzél
Ez bolond népnek ezt ne engedjed el,
Kik naponkint rútolnak tégedet.
Kelj föl, Uram, és forgasd igyedet,
Te nagy gyalázatodról emlékezzél
Ez bolond népnek ezt ne engedjed el,
Kik naponkint rútolnak tégedet.
22
Ne felejtsed el üvöltéseket
Ellenségidnek, kik reád támadnak,
És ellened dühössen patvarkodnak,
Nagy kiáltások éri az eget.
Ne felejtsed el üvöltéseket
Ellenségidnek, kik reád támadnak,
És ellened dühössen patvarkodnak,
Nagy kiáltások éri az eget.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
