Tóth Árpád: ŐSZI VIHAR
ŐSZI VIHAR
Néha tudatom mélyein
Vadul fellobban a homály,
Mint a villámok kénköves
Fényében egy fekete táj.
Vadul fellobban a homály,
Mint a villámok kénköves
Fényében egy fekete táj.
Elhagyatott, kopár vidék -
Áll rajta némán, egymaga
A régi üszkös ifjuság,
Mint egy nagy, kísérteti fa.
Áll rajta némán, egymaga
A régi üszkös ifjuság,
Mint egy nagy, kísérteti fa.
Víg lombját elvesztette rég.
Fantasztikus törzse felett
Nyargalnak vég nélkül a vén,
Gomolygó bánatfellegek.
Fantasztikus törzse felett
Nyargalnak vég nélkül a vén,
Gomolygó bánatfellegek.
S míg körülfut a percnyi fény
A láthatár vak peremén,
Száz holttest villan meg a fán,
Száz öngyilkossá lett remény.
A láthatár vak peremén,
Száz holttest villan meg a fán,
Száz öngyilkossá lett remény.
Megborzadok, de azután
Megint jön a szelíd sötét,
A mindennapi gond veti
Reám kegyelmes, jó ködét,
Megint jön a szelíd sötét,
A mindennapi gond veti
Reám kegyelmes, jó ködét,
És újra élem a jelent,
Amely, ha fáj is, zsongva fáj -
De jaj, ha majd ismét kigyúl
A romantikus régi táj,
Amely, ha fáj is, zsongva fáj -
De jaj, ha majd ismét kigyúl
A romantikus régi táj,
S az őrült fellegek alatt
Vad sárga fényt dobálva szét,
Idézi az őszi vihar
Jobb részem megölt életét!
Vad sárga fényt dobálva szét,
Idézi az őszi vihar
Jobb részem megölt életét!
1926
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
