Verseghy Ferenc: 111. A' korosabb Szépség. | Verstár - ötven költő összes verse

111. A' korosabb Szépség.

Szép a' friss napnak új orczája,
midőn földünkre hő fáklyája

ébresztő súgárt öntöget;

de kedvesb nékem tündöklése,
mikor délesti csüggedése

bűbájos álmot hinteget.

Tüzes szerelme a' lánykának,
friss rósaszíne orczájának

fellobbanthattya véremet;

de olly asszonynak szívessége,
kit megfurcsított érettsége,

bájollya meg csak szívemet.

Amaz világos ingerekkel
mint győzhetetlen fegyverekkel

vígattya édes harczait;

's már ezt bódítván pillogással,
már azt eggy csalfa sóhajtással,

kénnyére gyötri rabjait.

De a' korosbnak langy szemébűl
orozva üt ki, mint lessébűl,
's vigyázva győzget ingere;

's ah! melly hűséggel ápolgattya,

melly szívességgel gyámolgattya,

kit meghódított fegyvere.

Nem néz ő engem' prédájának,
sem kényhűvítő laptájának;

menyország tőlle csüggenem.

Ő nékem minden súllyaimban
szintúgy mint boldog óráimban

barátném, hűvem, mindenem.

(1806.)

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!