Verseghy Ferenc: 137. Az Aténabéliek.
137. Az Aténabéliek.
| Régi Aténának látván eggy híres orátor |
elszalad a' néphez, 's a' szónokszékre felállván,
kezdi az ellenség' szándékát fejteni, zordon
bajnokinak kész táborait rettegve leírni,
's a' Haza' védelmét nagy buzgósággal ügyelni.
A' Görögök, kik lepke gyanánt enyelegve repűltek
szüntelen' eggy gyönyörű bábrúl más gyermek örömre,
a' helyes intőnek szavait mind füstbe bocsátván,
mintha nem illetnék ügyököt, csevegésnek eredtek.
Nossza elő hurczollya tehát a' mérges orátor
szónoki fortélyit, tüzesen szóllíttya tanúknak
a' remegő falakot, sírjokbúl vissza idézvén
bajnoki őseleit, halavány szájokba kegyetlen
dorgákot rakogat, gúnyol, kérdéseket ébreszt,
öklözi ambóját, lábával mennydörög, ordít.
Hasztalan! A' Görögök hallván eggy tompa zsibongást,
's gyermekeket látván egymásnak kapni hajába,
mind e' kellemetesb néző játékra tolódtak.
Akkor amaz mérges nyilazásit félbe szakasztván:
«mennyei gondviselőnk, úgymond, Ceres asszony elindúlt,
még mikor e' földönn oktatta ekézni az embert,
eggy friss fecskével 's eggy gyors kígyóval az útra.
Félnapi járat utánn eggy széles vízre akadtak.
Késedelem nélkűl neki ment a' szőke folyónak
a' sziszegő állat, 's a' tulsó partra kiúszott,
még amaz átevezett lebegő szárnyával az égenn.»
«Hát Ceresünk? úgymond, kívánt figyelemre ocsódván
a' zsibogó Gyűlés: Ceresünk átmente utánnok?
vagy mit tett egyebet?» - «Szitkát öntötte reátok,
mondgya viszonytag amaz, látván már akkor üdőtlen
szíveteket, melly bábörömért meg tudgya veszéllyét
vetni Hazájának, 's gyermek viadalra nevethet,
még Fülöp a' Görögök' földjére berontani készűl.»
Így a' csélcsap eszű népet figyelemre ocsítván
a' mese-hűvelyező, könnyen közlötte tanácsit,
's a' felüdűltt sereget Fülöp ellen harczra vezette.
| Ilyen az emberi szív még most is. Mondgy neki százszor |
Ámde viszont mély rejtekeit megnyittya örömmel
a' meseképeknek, 's mindaddig apollya eszével
tündér púpjaikot, mellyekkel rakva születnek,
még az igazságnak méltóságára emelvén,
kész az okossággal harczokra kikelni miattok.
Éltes ugyan Földünk, melly dajkálgattya nemünköt
gazdag rajzatival, de ölénn még gyermek az ember.
(1806.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
