Verseghy Ferenc: 189. Ének szent István király' jobbjáról.
nemzetünknek szent reménye,
kútforrása létünknek |
hű dajkája hitünknek; |
Mózes' karja mindnyájunknak.
Oh szent kéz! óvd földünket, |
minden rossztól népünket! |
a' vadságnak rút sorsából
a' magyarnak hajnala |
ah! te voltál angyala, |
gyámolítsák a' habzókat
te rendeltél véneket, |
te egyházi rendeket. |
búcsút vett az ál világtól,
annak bátor szent fokot |
te szerzettél klastromot. |
vagy Jézusnak szent honába
jámborságból vándorolt, |
a' magyarra gondod volt. |
hány árvának pártfogója
volt hazánkban irgalmad, |
szünhetetlen szorgalmad! |
mindenféle szenvedőnek
te nyujtottál orvoslást |
köntöst, ételt, ápolást. |
fenn maradjon bátorságunk,
Isten' annya pártfogónk |
általad lett gyámolónk. |
ő rá bíztad új hazánkat,
hogy földünknek népeit |
óvja úgy, mint híveit. |
illy tündöklő érdemidnek
bére az, hogy Tégedet |
rothadás nem sérthetett. |
mint dücsődnek zálogával,
mellyért áldja nemzetünk, |
fényesnek tett Istenünk. |
szól Ragúza több lelkekről,
kikkel érted az Egek |
sok jeles jót tettenek. |
Tőled is, óh! megfosztattunk
nyűgben sírtak népeink, |
árván nyögtek szíveink. |
megtérítvén a' hazának
mind az eltünt díszeket, |
visszaszerzett Tégedet. |
és Te szent kéz, a' hazáért
légy e háznak csillaga, |
légy hűségünk' záloga. |
rajtunk üt, vagy más inségünk,
oh terjedgy ki Te reánk, |
hogy megszánnyon köz Atyánk. |
kit balságok megzavarnak
tűrje mennyért séreit |
's várja értök béreit! |
tartsd fel a' köz békességet,
hogy mint egy test éllyenek |
's mindig eggyet értsenek. |
's visszatérő ünnepeddel,
hogy egy tőnek ágai |
egy egésznek tagjai. |
búcsut mond elhült testének,
vidd az Isten' színéhez |
hogy feljusson béréhez! |
Mózes' karja mindnyájunknak,
oh szent kéz! óvd földünket |
minden rossztól népünket! |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me