Verseghy Ferenc: 34. Emlékeztető Oszlop, | Verstár - ötven költő összes verse

34. Emlékeztető Oszlop,

azon Hazafiak' Tiszteletére, a' kik az Ország előtt

Júniusnak 11 és 12. Napjain 1790,

a' Haza nyelvnek bévétele mellett szólottak.
[Bévéstük örökre
Tetteteket szívünk' tábláira: semmi feledség
Nem járúl ide.
BARÓTI SZABÓ DÁVID.]

«Fogd hamar a' tollat, 's írd eggy Oszlopra nevenként,

a' kik szívre vevék a' Haza nyelvnek ügyét.

DARVAS (a) az Oszlopnak tetején tündöklyön: az égig

nyúltt márvány Ennek tiszteletére kevés:

háromszor szóllott, 's háromszor győz vala szívet,

mert magyarúl szóllott a magyar ŐSZEK előtt.

Óh! láttam lelkét anya-nyelvén nyögve lebegni!

's a' mi azokba kivált bé-hata, lelke vala.

Írd-fel odább BŐJTHYt (b), FEKETÉt (c) MÁRJÁSSYt (d): az illyen

nagylelkű Neveket gyermeki rendbe se szedd.

Két VAIt (e), és BALOGot (f), DOMOKOSt (g), 's ALMÁSSYt-is (h) írd-fel,

kikhez meg-meg odább tedd BEZERÉDY' (i) nevét.

Tíz vala Szószólód, Anya-nyelv! tíz, a' ki koporsód'

méllyeiből' téged' fényre 's folyásba hozott.

Majd, ha Maradvánnyunk a' bóldogságnak öléből

mostani Őseinek tettire vissza-teként;

dalra fakad, 's ezen Oszlopnak tetejére mutatván,

így szóll, míg szemein drága könnyetske remeg.

Íme! azok' neveit! kik az első talp-falat a' mí

bóldogodásunknak fel-vitelére veték.

Írd-fel! - Az én szívemre ugyan fel-metszve maradnak

tiszteletes Neveik, míg lehelegni fogok.»

DARVAS FERENTZ consiliárius úr, Pest vármegyének deputátusa.

BŐJTHY IMRE consil. úr Bihar várm. dep.

Gróf FEKETE JÁNOS generális úr, Arad várm. dep.

MÁRJÁSSY ISTVÁN Vice Ispány úr, Gömör várm. dep.

VAY ISTVÁN consil. úr, Szabolcs várm. dep., úgy szintén VAY JÓZSEF consil. úr, Borsod várm. dep.

BALOG PÉTER consil. úr, Nógrád várm. deput.

DOMOKOS LAJOS úr, Bihar várm. dep.

ALMÁSSY IGNÁCZ consil. úr, Heves várm. dep.

BEZERÉDY IGNÁCZ consil. úr, Szala várm. dep.

Ezt mondván, el-tünt. Szomorú köntösse keservét,

's teste' betegségét színe jelenti vala.

Homloka, fő-fájási miatt, bé-kötve: ki-sírva

két szeme: ortzáján bú vala, 's régi halál.

Aj'kairól látám egyedül, (de tsak ezt-is azólta,

hogy nyelvén szóllhat,) hámlani szája' varát.

Óh! jele, hogy gyógyúl. - Mikor el-tünt, szinte hevűlni

kezdék, 's azt mondám tsendesen: A' Haza vólt.

(1790.)

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!