Verseghy Ferenc: 5. Edgy keserves Anyának edgyetlen edgy fiának véletlen halálán esett szomorúságáról.
5. Edgy keserves Anyának edgyetlen edgy fiának véletlen halálán esett szomorúságáról.
Edgy szilaj gyerkőtze megy a'sikankóra,
édes fiam jővel, nyugodj kebelemben,
A' pajzán ifjatska jut a' sik mezőre,
tészen-is azonban olly fordulásokat,
ő tud sebessebben menni a' sarkain,
midőn a' meg-hittség még-bátorítaná,
a' töredékeny jég' dühös ropogása
meg-erőtelenűlt; nyílik lába alatt,
Istenem! itt lész-é vége életemnek?
Már a' gyenge ifjú sűlyedez a' jégen,
mert parantsolt az Úr ama gyors postának,
tsapja a' jég közzé a' virgontz testemet,
Az űveg módjára meg-tört jég darabja,
mert olly szőrnyen mettzi fejét tőbb tagjától,
Az egész nagy tagnak a' víz koporsója,
Azonban az annyát a' tsók erőlteti,
már hull ajakáról a' tsókok harmattya,
Parantsol tűzessen szolga, szolgálónak,
Melly sebessen szórja az ég mennyköveit,
melly hírtelen szokott tűzzel villámlani,
melly gyorsan kellene vágtatni az égen
ha a' Ptoléméus értelmét tartanánk,
illy gyors e' jó tseléd, aszszonya' dolgában,
A' város, melly vala nem rég halgatásban,
A' keserves Anya beszél fűvel fával;
beszélli fátumát 's vesztét a' gyermeknek,
E' szörnyü Látásra az anyai érben
tenger Könyveivel ortzáját ásztattya,
a' szerentsétlenség Bánatim triplázza,
Árva volt életem, árva szüzességem,
A' férjem meg-hala élte' virágában,
Addig éltem vigan, napom, és világom'
Imhol most ez az egy gyümöltse méhemnek,
meg-hólt: húlnak belém ég' tűzes kövei
Istenem! Istenem! mire teremtettem?
Óh engedelten fő unszóltalak jóra,
Te gonosz vipera! szívtad az emlömet,
Itélje-meg az ég űgyedet, űgyemet,
Azért légy mindjárást a' tűz eledele,
Midőn a' jó anya szoll még-is fontoson,
Érzi, hogy e' főnek a' titkos ereje,
Tsak kevés időre hűlnek tetemei,
Hideg kövé válik az egész természet,
| fűleit bé-dugja az Anyai szóra; |
| ha lehetne, téged' vennélek lelkemben. |
| sikankódzik, bugdos hátra, hol előre; |
| a' mellyek tsudára indítnak másokat: |
| mint más oldal tsontok, 's jegek' darabjain; |
| a' dölyfös kevélység újra vakítaná, |
| meg-borzasztya őtet szőrnyebb tsattogása, |
| lépni akar gyorsan; de edgyet sem halatt. |
| A' halak' gyomra lész kriptája testemnek? |
| sóhajtoz, szemeit tartya tsak az égen: |
| a' ki tsak a' főldet tartya bírtokának, |
| még nem-is tsendített; de még-is már temet. |
| az ifjú nyakának lett halálos szabja; |
| nem várhatta vólna jobban hóhérjától. |
| de a' főnek leve a' jég meg-tartója. |
| meg-frissűl, tsókjait, ha fiára veti: |
| mert a' fiú nintsen, sem az édes attya. |
| Szoba-Leány, kukta, 's más több udvarlónak. |
| a' midőn haragszik, 's kűldi fellegeit, |
| szint olly gyorsasággal majd el-tsillámlani, |
| a' nap lovagjának e' szörnyü térségen; |
| a' Kopernikusét hamisnak vallanánk: |
| jön 's megyen reportot beszéll a' szobában. |
| tseng, zeng, reng, dübörög, vagyon nagy bongásban. |
| s' hát el-jött edgy tseléd a fő-kaponyával: |
| véres mészárszékét e' drága remeknek. |
| nagy változás esik a' pirosló vérben; |
| a' midön siralmát ekképpen folytattya: |
| nem tartya elégnek ha tsak meg duplázza. |
| én temettettem el majd minden vérségem. |
| életének éppen harmintzadikában. |
| mig ezen kedves kints zöldellett virágom. |
| melly paissa lenne én' árva fejemnek, |
| szívemet vérezik, újjúlnak sebei. |
| Tsak azért-é tehát, szenvedjek, szűlettem? |
| de te engem' vezettz már a koporsóra. |
| te faragtad kövem', ástad temetömet. |
| meg-tudd, igaznak mond a' Bíró engemet. |
| mint testednek a' jég tokja, és fedele. |
| a' könyvek meg-fagynak ortzáján halmoson. |
| mellyel bírt régenten a' Médusa' feje. |
| meg-homályosodnak mind a' két szemei. |
| a' gyémánt kőhöz-is közel az enyészet. |
* * *
Az engedelmesség olly igen drága kints,
Illy kitsiny nyúl fekszik illyen nagy bokorban,
| mellynél az ég alatt sohol-is drágább nints. |
| jobb portéka vagyon a' szomszéd sátorban. |
(1787.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
