Verseghy Ferenc: 6. Tele Pap 'Sák.
6. Tele Pap 'Sák.
Tsuda! Pap létemre nem látok szükséget
egésségem vagyon ételem, 's ítalom,
Tsendességben élem magános életem,
A' pirosló Hajnal meg-nyítja szememet,
Ha indúl a' fényes nap gyors futására,
Beszéllek jó reggel a' tudós Músákkal,
Közönséges helyen mikoron áldozom,
Van Isten, van Vallás, Isten a' szerzője
mi légyen a' Vallás belső természete,
ezt pedig végezem tsak rövid ígékkel,
Ezek után ismét fontosabb dolgomat
a' nap ha fel-hágott az Égnek hátára,
el-hagyom akkoron tanító szobámat,
hát már készen látom sokszor asztalomat,
Ha pedig Morféus hív nyugodalomra,
két fertály órában testem meg-frisseli,
Ifjú barátaim vidám áll-ortzákkal
szép virágos kertem érzékenységemet
ha így a' természet kedvemet tőltötte,
sétálók* a' sebes Szamos víz partyára,
Itt pihenést veszek szép fák árnyékában
Bámúlva tsudálom a' zöld természetet
ha a' nap el-siet nyugavó helyére,
a' setét éjjelből nappalt nem tsinálok,
Nem akarok lenni Bagolj vagy Denevér,
Kedvesek, józanok álom látásaim,
Ha ki e' világtól magát meg ojhattya;
Bóldog, a' ki meg-fér a' maga bőriben,
Tindálnak bé-dugtam rágalmazó száját,*
| záros Kamarámba találok bővséget, |
| kérni kell meg-adja ezt az főbb hatalom! |
| pár nélkűl végezem, hogyha végezhetem. |
| hát miért rontsolnám az ágyba testemet? |
| fel-viszen mingyárt a' Parnassus halmára. |
| kezet fogok mingyárt a' szűzebb Nimfákkal. |
| a' bűnös bűnei kötelit oldozom. |
| valamint e' roppant Világ teremtője; |
| tanítom: az Isten 's mások szeretete: |
| farizéus volnék bővebb beszédekkel. |
| kezdem és végezem az hivatalomat, |
| rövid árnyékot vét főld golyobissára; |
| magam meg-tekíntem füstölgő konyhámat; |
| vígan eszem, iszom jó izű boromat. |
| szememet ingerli a' déli álomra: |
| érezhetöképpen erőmet neveli. |
| szemöldököm rántzát simittyák tréfákkal; |
| elevenné tészi, hizlalja szememet; |
| esővel a' főldet Orion nem öntötte, |
| itt-is edgy kis gondom van a' Libellára. |
| hát itt-is a' Músák űlnek edgy sorjában. |
| a' sok gyűmőlts fákat mint szép épűletet; |
| én-is botsátkozom ugyan fenekére: |
| teremtőm tzéljának, mert ellent nem állok. |
| alszom, ereimben ha jól forog a' vér. |
| a' midőn beszéllik reggel vánkosaim. |
| a' Titzius sassa máját nem szaggattya. |
| nem érez tövisset az újja hegyiben. |
| ha nem köszörűlné újjabban pennáját. |
Hogy valaki sétálhasson nem kell arra száz arany a sebbe, hanem tsak a' maga sorsával való meg-elégedés.
A' Naturalisták úgy adják elöl a' Papi rendet, mint fösvény és ajándékon kapó társaságot; nevetik azt a' Geházi fösvény tsalárdságával, azzal is, hogy a' nagy ajándékokat szeretik az Ekklésiástikusok, egész erővel Elifeusnak akarván azt adni, mellyről vagyon emlékezet szám: 2 Kir. 8, 9
(1787.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
