Virág Benedek: GRÓF FORGÁCS MIKLÓS EMLÉKEZETE, 1795
1795
Fénnyel ragyogván, földi dicséretet
Nem vársz, nagy és bölcs őseidnek
Dísze, nemesb onokája, Forgács!
A tiszta lélek, visszaröpül az ő
Kegyes Teremtőjéhez, aki
Tudja kinek-kinek a jutalmát;
Nyer a sokat tűrt virtus igaz nevet:
Itt megvetést, mint ismeretlen,
Szenved az emberi büszkeségtől.
Az embereknek szíveiket; Te adsz
Nekik megérett, hív tanácsot,
S szent tüzet a jeles érdemekre!
A köz Szabadság, a Haza gyámolát,
Törvény szerént, s rettenthetetlen
Lelkek előtt remeg a gonoszság:
Azt a nagy Égből ingyen adott dücső
Kincset, s hogy elnyomhassa, minden
Ördögöket kicsal a pokolból.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me