Virág Benedek: SÁNDOR LEOPOLD KIRÁLYI FŐHERCEG PALATINUS EMLÉKEZETE, 1795 | Verstár - ötven költő összes verse

SÁNDOR LEOPOLD KIRÁLYI FŐHERCEG
PALATINUS EMLÉKEZETE, 1795

Ah! melly homályos felleg alá jutott
Fényed megintlen szép Haza! melly setét
Éj vonta bé gyászfátyolával
Rád nevető szemeit napodnak!

Az, kit szerettél, az, ki reményedet
Táplálta, Herceg Sándorod elhagyott
Örökre: hajh! hozzá hasonlót
Lelhet-e bánatos árvaságod?

Amin Hazánknak sorsa forog: Magyar
Törvény, Szabadság, Öltözet, és, való
Tanúja fennlétünknek, a Nyelv
Kellemetes vala s szent előtte.

Fénylett Egében hercegi tisztinek,
Mellyből, (bizonyság a Haza) éltető
Sugári, mind szálas toronyra,
Mind alacsony kalyibára szálltak.

Ifjúi szívén élemedett, s szelíd
Erkölcs parancsolt: tudta, hogy ember Ő,
És hogy halandó, kit csak a nagy,
S a feles érdemek istenítnek.

Nagysága bátor bízodalom vala,
S egy olly reménység partja, hová magát
Ha vette a gyámoltalanság,
Mostoha fellegit elfelejté.

Már sírja szélén álla ez a Titus;
Már a halállal harcola: rajtatok,
Fájdalmas árvák, s bús szegények,
Szánakodott fejedelmi lelke.

Öntsd, öntsd ki, Músám, bánatod árjait,
S e sok veszélyek közt forogott Hazám
Megilletődvén tiszta szíved,
Sírj fel az Ég kegyes Istenéhez.

Én majd Budának bérceiről vitéz
Árpád kesergő magzatinak magasb
Hangon kiáltom: jobb szerencsénk
Hajnala kezd pirosodni, bízzunk!

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!