Vörösmarty Mihály: (FUT, KERŰL ENGEM. . . )

(FUT, KERŰL ENGEM. . . )

Fut, kerűl engem, valamerre térek
A vidám kedvnek, s örömöknek anyja,
Csak komor bú leng unalom nevelte

Képzetim árján.

Nem segít eddig vigadást mosolygó
Most az inségtől szaladó Caménám.
Héj! mi pillantat hoz imé tünődés

Létire véget?

Vagy mi zordon vész üzi semmiségbe
Kedvezőbb tárgyon lebegő reményem
Pisla csillámit, szomorúbb valóság

Mélyibe döntve.

Éj borong lelkem tüneményes árján.
Csillog, ám csillog, de fölöttem a jobb
S boldogabb létel köre, én epedve

Küzdök alatta.

Küzd remény, kétség lenyomott valómban.
Árva vágyakkal szerez az nyugalmat,
Ez leront mindent, vetekedve süllyeszt

Gyászos özönbe.

Pest, 1818

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!