Vörösmarty Mihály: A HAMIS LEÁNYKA | Verstár - ötven költő összes verse

A HAMIS LEÁNYKA

"Ah mi jó, hogy itt talállak,
Gyenge lányka, alva látlak,

Alva e hűs domb alatt;

Most ugyan hó arcaidról
S e kis rózsás szűz ajakról

Csókomat nem űzheted.

Majd ha ébredsz, és piros lesz
Arcod, ajkad lángolóbb lesz,

Nem tudod, mi lelhetett;

Én pedig tudom nagyon jól,
Hogy szerelmes csókjaimtól

Ég s piroslik ajakad."

Zongor így szólt s csókot ejte
Szép kis alvó kedvesére,

S tőle hirtelen futott.

Ébred a lány s érez ajkán
Hőt, s pirúlást álmos arcán

S andalodva tér haza.

Mégis a hűs domb füvére,
Hol megindúlt szűzi vére,

Jött alunni másszor is.

Oh de többé már nem szálla
Húnyt szemére kedves álma:

Szíve forrott, ajka hűlt.

Egykor ülve lelte Zongort,
A mosolygó szőke pásztort,

S monda nyájasan neki:

Csalfa Zongor, jól tudom már
Aki meglopott, te voltál,

Elragadtad álmomat.

Ah jer, adj álmot szememnek,
Adj nyugalmat bús szívemnek

Vagy vedd vissza csókodat.

Görbő, 1823

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!