Vörösmarty Mihály: CENCIHEZ
Lelke legszelídebb képzetében
Téged érez és áld Gáborod. |
Itt és távol, honn, künn: életéből
Minden óra, minden perc tiéd. |
Déli fényben, napnak alkonyodtán
Téged óhajt, érted gerjedez. |
Búja nincsen, nincsen vígasága.
Csak teérted, vagy veled, kegyes! - |
Ah ez állhatatlan rosz világon
Sok megtörtént, még sok eshetik, |
Tenger, ég, föld hasztalan riasztnak,
Míg szivem hév keblemen dobog; |
Olthatatlan, mint az élet és csak
A hideg sír szélén hűlhet el. |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me