Vörösmarty Mihály: TÓT DEÁK DALA | Verstár - ötven költő összes verse

TÓT DEÁK DALA

Ha kedvem elborúl,
Mert pénzem nincs, vagy nem is volt,
Nadrágom, csizmám csupa folt,
S kapcám mégis szorúl:

Csak rajtad bámulok,

S tüstént kigyógyulok,

Roppant világ,

Dicső világ!

Mi szépek tájaid:
A hegy, völgy és a nagy terek,
Hol dús kalászok rengenek,
És zöld borág virít;

Mely drága gyűjtemény,

És ez mind nem enyém!

Oh szép világ,

Gazdag világ!

Akárhová megyek,
- S miért ne mennék? nem tudom -
Szép városokhoz visz a nyom,
Hol megpihenhetek;

Pedig látá az ég,

Egy házat sem rakék.

Oh szép világ,

Pompás világ!

S ha féktelen vizár,
Jég, tűz, vihar pusztítanak,
S ház és mező megromlanak:
Mi gondom? semmi kár!

Az ég be nem szakad,

A föld még megmarad.

Erős világ,

Szilárd világ!

S ha itt ott éhezem,
Mi baj? van, aki jól lakott,
És hány van, aki jót ivott!
Ha ezt elképzelem:

Étvágyam csöndesűl,

A sor majd rám kerűl.

Oh jó világ,

Boldog világ!

S nem ingyen süt-e rám
Az isten napja mindenütt?
Kivévén, már ha lefeküdt,
S akkor sincs éjszakám:

A hold leszen napom,

Világát bámulom.

Arany világ,

Ezüst világ!

S ha mindezt megunom,
Csak tőlem függ, mivé legyek.
A legdicsőbb magyar leszek,
Mihelyt csak akarom:

Hazám naggyá teszem,

Ki szólhat ellenem?

Dicső világ,

Magyar világ!

S ha majd nagy úr leszek:
Ispán, alispán, potrohos,
Magam, cselédem aranyos,
S mind rajtam függenek:

Ki hinné: én vagyok,

Ki most itt koplalok?

Oh szép világ,

Dicső világ!

1843

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!