A gyökér.
A gyökér.
A gyökér rendszerint a növény földbeli része. Vannak azonban vízi, légbeli, sőt olyan gyökerek is, a melyek más növénynek, az úgynevezett gazdanövénynek a testébe bocsátkoznak; ezek a tulajdonképeni szivók.
A gyökér rendszerint lefelé nő.
Ha a növény gyökere idősebb korában is a szár folytatásába esik, főgyökérnek mondjuk (minden fás és kórós növény: libatop, oroszlánszáj, stb.); a belőle kiinduló vékonyabb gyökereket elsőrendű, az elsőrendűekből növőket másodrendű gyökérágaknak, a végső, hajszálszerű ágakat pedig gyökérrostoknak nevezzük.
Ha a gyökér főága fejlődésében elmarad, elcsenevészedik, vagy elpusztul és a szár tövéből egyenlő vastag gyökerek, az úgynevezett mellékgyökerek (járulékos gyökerek) nőnek, bojtos vagy rostos gyökérzetről beszélünk (minden pázsitfű, hagymás növény gyökérzete, például 63., 205. kép). Ilyen mellékgyökerek a szár bármely részéből is eredhetnek. Különleges feladatot teljesítenek a borostyán szárából fejlődő mellékgyökerek az ú. n. kapaszkodó gyökerek.
Úgy a fő-, mint a mellék- vagy rostos, gyökerek bizonyos fajokon megvastagodnak. Így a főgyökér lehet karógyökér (murok), vagy répaalakú (czékla); a mellékgyökerekből pedig különböző alakú (kolonczos, répás, mogyorós) gumós gyökerek fejlődnek (290. kép). Gumós például a georgina mellékgyökere. A hüvelyesek gyökerén apró, gumószerű daganatok vannak.
Érdekesek a kosborfélék gumói (491–9. kép). Ezek több húsos, rostos gyökér összeolvadásából keletkeznek, csúcsukon azonban mindig rügyet viselnek és így részben szárból is állanak.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
