Magyarországon 1918 októberében lezajlott az őszirózsás forradalom. Bejelentették a király trónfosztását, kikiáltották a köztársaságot. Az új kormány a Függetlenségi Pártból, a szociáldemokrata pártból (Garami Ernő, Kunfi Zsigmond) és a polgári radikálisokból (Jászi Oszkár) állt. Megszüntették a képviselőházat és a főrendiházat. Demokratikus szabadságjogok bevezetéséről, szociális és földreform végrehajtásáról rendelkeztek.
1918 novemberében megalakult a KMP, amely szovjet típusú politikai rendszer bevezetését tűzte ki célul. A megvalósításra 1919 márciusában kaptak lehetőséget. A Kun Béla nevével fémjelzett diktatúra a baloldali terror korszakát hozta el Magyarországra. A Tanácsköztársaság korszakának értékelésekor nem szabad megfeledkezni arról, hogy kísérletet tettek az ország területi egységének megvédelmezésére a betolakodó román és csehszlovák hadsereggel szemben.
A harcba induló katonákat üdvrivalgás kísérte. Lombhullásra hazavárták őket. A háborús mámor hamar szertefoszlott, négy ősz is eltelt, mire letették a fegyvert a katonák. A totális háború lidércnyomássá változtatta az életet katonának, civilnek egyaránt. A katonák barátkoztak az ellenséggel, és dezertáltak. Az általános békevágyat Babits Mihály énekelte meg:
" ... Én nem a győztest énekelem,
nem a nép-gépet, a vak hőst,
kinek minden lépése halál,
tekintetétől ájul a szó,
kéznyomása szolgaság,
hanem azt, aki lesz, akárki,
ki először mondja ki azt a szót,
ki először el meri mondani,
kiáltani, bátor, bátor,
azt a varázsszót, százezrek
várta, lélekzetadót, szent,
embermegváltó, visszaadó,
nemzetmegmentő, kapunyitó,
szabadító drága szót,
hogy elég! hogy elég! elég volt!
hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!..."