A külpolitika
A külpolitika
A külpolitika céljai közé tartozott a részleges területi revízió biztosítása. Ugyanis a fegyverszüneti szerződés semmisnek nyilvánította az első és a második bécsi döntést, Magyarország kénytelen volt visszavonulni az 1937. december 31-e előtti határok mögé.
Jugoszláviával szemben nem támasztott területi igényeket a magyar kormány, és gyorsan kiderült, hogy a magát szövetséges hadviselő félként elismertető Csehszlovákiával szemben nincsen esély a határmódosításra.
Némi reménnyel kecsegtetett viszont Erdély kérdése, hiszen a román fegyverszüneti szerződés szövege nyitva hagyta a területi rendezés kérdését. Azonban a magyar elképzelések megvalósításához nem sikerült külföldi támogatást szerezni. Bár a Nagy Ferenc miniszterelnök által vezetett kormánydelegációt viszonylagos rokonszenvvel fogadták Moszkvában és Washingtonban is, és a revízió kérdésében biztató jelzéseket kapott, a Külügyminiszterek Tanácsának 1946-os párizsi találkozóján úgy döntöttek, hogy Erdély egésze Romániához kerül. A döntés megdöbbentette a magyar politikai elitet, és sokkolta a közvéleményt, amelyet a magyar reményekről korábban optimista módon tájékoztattak.
A döntés hátterében az állt, hogy Moszkva már 1945-ben Romániának ígérte Erdélyt, részben az 1944-es román kiugrás miatt, részben mert Bukarestben már 1945-ben a Szovjetunió által kijelölt Petru Groza került hatalomra. Az Egyesült Államok pedig, bár rokonszenvezett az igazságtalan határ módosításával, sőt politikai okokból kívánatosnak tartotta volna a magyar igény részbeni teljesítését, nem kívánt nyíltan szembe kerülni Moszkvával ebben a nemzetközi szinten viszonylag jelentéktelennek tartott kérdésben.
Legalább ilyen súlyos problémával kellett megbirkóznia a magyar diplomáciának a csehszlovák lakosságcsere ügyében. Csehszlovákia a kollektív felelősség elvének jegyében a német kisebbség mellett a magyartól is meg kívánt szabadulni. A szövetségesek döntése értelmében a német kisebbséget kitelepíthették – erre egyébként Magyarországot is kötelezték -, a magyar kisebbségre nem vonatkozott hasonló határozat. A csehszlovák vágyálmot, az "egységes nemzetállam" létrehozását így tehát a magyar kisebbség jelenléte akadályozta.
Az 1945-ben nyilvánosságra hozott Kassai Programban olyan elnyomó intézkedéseket foganatosítottak a magyar lakossággal szemben – többek között megtiltották a magyar nyelv nyilvános használatát, leállították a magyarok nyugdíjának a folyósítását, elbocsátották a magyar származású közalkalmazottakat és munkásokat -, melyek célja annak asszimilálása, illetve lakóhelyéről történő elűzése volt. Továbbá kétoldalú tárgyalásokat kezdeményeztek, melyek során elérték, hogy az önkényesen háborús bűnösnek nyilvánítottak kiutasítása mellett lakosságcserét hajtsanak végre. Felállították a Csehszlovák Áttelepítő Bizottságot, amely felhatalmazást kapott magyarországi szlovákok áttelepülés céljából történő toborzására. Ezután Csehszlovákia jogosulttá vált az áttelepült szlovákoknak megfelelő számú magyar kitelepítésére. Ám ezzel sem elégedtek meg: a megállapodás aláírása után újabb feltételeket szabtak. Végül összesen 90 ezer embert telepítettek át Magyarországra, az ellenkező irányban pedig 29 ezer szlovák lépte át a határt.
Az ország diplomáciai elismerésén túl az elszigetelt pozícióból tárgyaló magyar félnek sorozatos diplomáciai kudarcokat kellett elviselnie.
A jóvátétel teljesítésének kérdése szorosan összefüggött a gazdasági helyreállítással, és ezen keresztül Magyarország függetlenségével is.
1949-re bizonyos gazdasági mutatók alapján Magyarország elérte az utolsó békeév színvonalát, de ennek nagy ára volt.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
