Késő gótikus építészet
Késő gótikus építészet
A 15. századi magyarországi városi polgárság legnagyobb építészeti vállalkozása, a kassai Szent Erzsébet plébániatemplom felépítése még az előző század végén megindult. Első mesterei között voltak, akik a délnémet városok művészetét ismerték, és voltak, akik a prágai Parler műhelyben tanulták mesterségüket. A déli kereszthajó bámulatos mérnöki tudással szerkesztett és bravúros kőfaragó technikával kivitelezett kettős csigalépcsőjének mintáit Prágában láthatták. A megtört záradékú kapukat domborművekkel és gazdag, szeszélyesen faragott díszekkel, vimpergákkal, fiálékkal és kőcsipkékkel halmozták el. Az építkezést sohasem fejezték be teljesen (az egyik torony csonkán maradt), még a 15. század végén is dolgoztak rajta.
A 15. század második felében épült csarnoktemplomok nagy részét a jellegzetesen késő gótikus boltozati formával, a hálóboltozattal fedték. A rövid bordaszakaszokból összeállított sűrű hálózatképzés (Nyírbátor, Szeged) helyébe 1500 körül térben csavarodó bordatagokból szerkesztett, vibrálóan nyugtalan hatású boltozatfajták léptek (Selmecbánya, Besztercebánya).
A budai királyi palota Zsigmond király (1387-1437) uralkodása alatt tovább épült. A konstanzi zsinatról hazatérőben felfogadott délnémet kőfaragók és ácsok talán az 1424-ben már használt Friss-palotán dolgoztak. A palotát északról lezáró, hatalmas termet magában foglaló, erkélyes épület vált mintaképévé az esztergomi érsek Dunára néző palotájának és a felemelkedő Hunyadi család vajdahunyadi kastélyának.
Sopron, ferences templom (13. század vége)
Nyírbátor, Szent György templom belseje (15. század utolsó negyede)
T. I.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
