A mondatok fölosztása tartalom és szándék szerint
A mondatok fölosztása tartalom és szándék szerint
A mondat a kommunikációs aktust megvalósító szövegnek része, tehát három mozzanat jellemzi: a megnyilatkozó részéről az önkifejezés, a partnerra tett hatásában a tájékoztatás és a befolyásolás. A benne foglalt pszichikai tartalom is hármas: lehet érzelem, gondolat, akarat. E kommunikációs, illetőleg tartalmi mozzanatoknak tulajdonképpen mindegyike fellelhető mindegyik mondatfajtában; de közülük általában az egyik uralkodó erejű, a másik kettő inkább csak hatásként jelentkezik.
E mondatfajtáknak azonban a szövegalkotásban betöltött szerepe – s ebből következő gyakorisága – korántsem azonos. A felkiáltó és az óhajtó mondat az önkifejezésnek, a kérdő és a felszólító a partnerra hatásnak általában önálló szöveg értékű eszköze. Azaz folyamatos szövegbe e minőségükben nemigen illeszkednek: annak a kijelentő mondat a jellemző építő eleme. Lássuk őket egyenként!
1. A felkiáltó mondat a beszélő érzelmeinek indulatteli kifejezése. Sem szóbeli, sem cselekvésbeli reagálásra nem serkent, sőt elhangozhat partner nélkül is: Ejha!, Csodálatos remekmű!, Ó, de szép az erdő!; Milyen forró a homlokod!
2. Az óhajtó mondat akaratot, kívánságot fejez ki, de a megvalósít(tat)ás szándéka nélkül. Partner jelenléte ehhez sem szükségszerű: Bár ott lehetnék!, Csak egy kicsit hamarabb jönne!, Hej, ha az enyém volna!
3. A felszólító mondat a partnert akaratunk végrehajtására hivatott serkenteni. – a) Közvetlen formájában a partner a potenciális végrehajtó: Menj el a postára!, Siessetek haza!; Tegye fel mindenki a csomagját! Állítmánya egyenes szórenddel szigorúbb parancsot fejez ki: Aztán elmenj a postára! Negatív állítmánnyal tiltás értékű: Ne vigyetek el semmit! – b) Közvetett formájában a partnertól esetleg nem végrehajtást, csak közreműködést várunk: A gyerek menjen a nagymamához!, Csend legyen! – A közvetlen felszólításnak szigorú (és kevéssé udvarias) formája az állítmány nélküli: Felállni!, Indulás!, Kifelé innen!
4. A kérdő mondat a partnert szóbeli reagálásra (feleletre) hivatott serkenteni. – a) A kiegészítendő kérdéssel ismeretünknek egy hiányzó elemét kívánjuk pótoltatni: Hol van a só?, Mikor evett a gyerek?; Milyen kenyeret hoztál? – b) Az eldöntendő kérdés egy teljes, de bizonytalan ítélet megerősítését vagy cáfolatát igényli a partnertól. E jellegét jelölheti-e kérdőszócska: Hoztál-e mézet?, Nyitva volt-e az üzlet? Ennek híján sajátos (enyhén emelkedő majd a végén leeső) hanglejtésforma tölti be ezt a szerepet: Hazajöttek a fiúk?, Minden levelet feladtál?:
5. Az előző négy mondatfajta – mint rendszerint szöveg értékű megnyilatkozás – közvetlenül a beszédhelyzet függvényében áll. Velük szemben a kijelentő mondat – mint általában beszerkesztett részelem egy folyamatos szövegben – közvetlenül a szövegösszefüggésbe (a kontextusba) ágyazódik. Gondolati tartalom jut benne kifejezésre, közlési szándékkal: A magasabb fák súrolják az elektromos vezetéket. Ha érzelmi vagy akarati tartalmú, az is gondolati feldolgozásban jelenik meg benne: Nagyon tetszik az erdő. Szeretném, ha az enyém volna.
Szokás állító és tagadó mondatokat megkülönböztetni; állítás és tagadás bármelyik mondatfajtában előfordulhat: De nem szeretnék itt lenni!, De szeretnék nem itt lenni; – Bár ne jönne vasárnap!, Bár ne vasárnap jönne! – Ne gyújtsd meg a lámpát!, Ne a lámpát gyújtsd meg! – Csizmát nem vettél?, Nem csizmát vettél? – Otthon nem találtam meg., Nem otthon találtam meg. – E párok első tagjai tagadó mondatok, bennük az alany-állítmányi viszony tagadását találjuk (negáció); a másodikak azonban állítók, azokban csak tagadott részt találunk (negativációt).
| Pszichikai tartalom | Érzelem | Gondolat | Akarat |
beszédfunkció
| (ön)kifejezés | felkiáltó | óhajtó |
| befolyásolás | befolyásolás |
| tájékoztatás | kérdő | felszólító |
A következő táblázat függőleges tengelyére a mondat funkcióit, a vízszintesre a benne foglalt pszichikai tartalmat helyezve, a következő mondatfajtákat találjuk.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
