A MONDATEGYSÉG (Deme László) | Pannon Enciklopédia

A MONDATEGYSÉG
(Deme László)

Mondategységnek nevezünk minden szerkezeti, azaz konstrukcionális egységet, amely legföljebb egyetlen predikatív mozzanatot tartalmaz; akármilyen helyzetben áll is.

Nyelvtanainkban ez a rész hagyományosan ezt a címet viseli: „Az egyszerű mondat és a mondatrészek”. Az újabb vizsgálódások alapján indokoltabbnak tűnik az itt címül adott megjelölés.

A mondategység tehát olyan grammatikailag zárt szerkesztmény, melynek általában egy állítmány szolgál központjául, legtöbbnyire egy alany-állítmányi (predikatív) viszony fő tagjaként; kiegészülve annyi kötelező és lehetséges bővítménnyel (határozókkal, tárggyal), amennyi köréje, illetőleg e tagok köré szerkeszthető egy újabb állítmány megjelenése nélkül. Például: Egyetlen mondategység ez: Az évszázadok viharaiban alaposan megrongálódott várfalakat e fontos idegenforgalmi nevezetesség megőrzése érdekében hamarosan támoszlopokkal látják el. Négy mondategység viszont ez: A sofőr hirtelen fékezett, a kerekek megcsúsztak, a kocsi az árokba borult, és súlyosan megrongálódott. E példák közül ugyanis az elsőben mindössze egy, a másodikban viszont négy szerkezeti központot találunk.

Mondatelemfajta

Mondatfunkciós részként

Szerkezettagként

állhat-e

fölérendeltje

állhat-e

fölérendeltje

állítmány

alany

az állítmány

igei természetű szó

határozószó