Szófajok
Szófajok
Az uráli alapnyelvre az esetek többségében azoknak a szófajkategóriáknak a megléte tételezhető fel, amelyek ma is használatosak a nyelvcsalád nyelveiben. Hiányzott a kötőszók kategóriája, s ha van is némi nyoma a számnevek meglétének, külön szófajkategóriát még aligha alkottak. A melléknévi kategória is igen fejletlen volt.
A névszó és az ige kategóriája már elkülönült egymástól, mert egyes szavak, mint a m. fa (fi. puu, jur. pa) minden uráli nyelvben névszóként használatosak, mások meg, mint a m. men- (fi. mene-, jur. min-) igeként. A névszó és az ige esetében a szófajt a jelentés határozta meg, nyelvtanilag semmi sem jelölte a különbséget. Egyes szavakban, mint m. fagy, les, nyom, vész stb. vagy a fi. kylmä ‘hideg’, kylmä- ‘hideg van, fagy’; kaiku ‘hang’, kaiku- ‘visszhangzik’; tuule- ‘szél’, tuule- ‘fúj a szél’ a névszó és az ige azonos alakú (legalábbis egyes szám 3. személyben), s csak mondatbeli szerepük dönti el, hogy névszóként vagy igeként használják őket.
Az uráli alapnyelvben a tagadást nem tagadószóval, hanem tagadó igével fejezték ki, mint ma is számos uráli nyelvben: fi. en tule ‘nem jövök’, et tule ‘nem jössz’, ei tule ‘nem jön’; cser. om tol ‘nem jövök’, ot tol ‘nem jössz’, ok tol ‘nem jön’. Az uráli alapnyelvre egy a- és egy e- tövű tagadó igét következtetnek ki. Az idézett finn példákban a második, a cseremiszben pedig az első folytatását használják.
A melléknév a főnévből fejlődött ki, s az uráli nyelvekben számos főnevet mindmáig melléknévként lehet használni. A magyarban például az arany vagy a hideg melléknévként is használatos, a finnben úgyszintén. Az uráli alapnyelvre kikövetkeztethető, csak melléknévként használatos szavak száma alig egynéhány, tehát abban a korban a melléknévi kategória csak kialakulóban volt.
A névmások kategóriája viszont már igen fejlett volt. Az uráli alapnyelvre három névmási tő következtethető ki: *mV ‘én’, *tV ‘te’, *sV ‘ő’, továbbá a *te, *to, *c’e mutató névmási és a *ki, *ku, *mi kérdő névmási tövek. A névmások nagy szerepet játszottak a személyragok, a személyjelek, az esetragok valamint a határozószók kialakulásában.
A határozószók legősibb rétege mutató névmási tövekből alakult különböző helyjelölő esetragok felhasználásával: m. tova, túl; cser. tušto ‘ott’ (-što = -ban, -ben), mord. E toso ua. (-so = -ban, -ben), fi. tuossa ua.(-ssa = -ban, -ben). Egy-két nem névmási eredetű határozószó és névutó etimológiája közös az uráli nyelvekben (m. al, votj. ul ‘alsó rész’.) A névutók kialakulása azonban csak megkezdődött, a kategória kiteljesedése az egyes nyelvek külön életében ment végbe.
A névutóknál is később fejlődtek ki a kötőszavak. Nemhogy az uráli, de a finnugor alapnyelvig visszavezethető kötőszavakat se ismerünk. A mondatokat kötőszó nélkül kapcsolták egymáshoz. Az alapnyelv a mellé- és alárendelést csak tartalmilag különböztette meg, formailag nem.
Az uráli alapnyelvben nem volt névelő. A magyar határozott és határozatlan névelő az ómagyar korban fejlődött ki. Ugyancsak a mordvin külön életében keletkezett a mutató névmási eredetű posztartikulus.
A szamojéd nyelvek kapcsolatai
)
Nganaszan sátor alaprajza a) tűzhely b) tűzifa c) fölgöngyölített fekvőhelyek d) deszkapadló e) vasrudak az üstök felfüggesztésére
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
