AZ EPIKA MODERNIZÁLÓDÁSA (Vasy Géza)
AZ EPIKA MODERNIZÁLÓDÁSA
(Vasy Géza)
(Vasy Géza)
A legelterjedtebb álláspont szerint irodalmunkban a líráé a vezető szerep, s hozzá képest az epika meglehetősen lemaradottnak mutatkozik, főként ha a világirodalomra is figyelünk. Volt azonban néhány korszak, s ilyen két világháború közötti is, amelyben csaknem egyenrangúak a teljesítmények. Elég csupán Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső munkásságára utalni.
A József Attila halála utáni évtizedben mintha nem a lírai összteljesítmény, hanem Füst Milán, Márai Sándor, Németh László, Illyés Gyula, Déry Tibor epikája lenne jelentősebb. E reményteljes folyamatot akasztotta meg a kommunista irodalompolitika 1948 táján. Aszályos évek következtek, régen látott mélypontról kellett és lehetett 1955 körül visszatérni a kiindulóponthoz.
Az epika helyzete 1948–1955 között
Sarkadi Imre (1921–1961)
Sánta Ferenc (1927–)
Utak és lehetőségek
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
