A Bucsecs-Királykő-hegyvidék
A Bucsecs-Királykő-hegyvidék
A Kárpátkanyar legmagasabb része, amely, mint az előző oldalakon utaltunk rá, geológiailag inkább keleti-kárpáti, geomorfológiailag viszont déli-kárpáti jellegű hegyvidék. Felszínalaktani jellegzetességei indokolják (2000 méternél magasabb hegycsúcsok, nagy viszonylagos szintkülönbségek, glaciális formakincs), hogy részletesen itt tárgyaljuk.
A tömeges megjelenésű Bucsecs hegység (Munţii Bucegi) három hegyvidéki megye (Brassó, Prahova és Dâmbovita) határán fekszik. Főként konglomerátumból, valamint homokkőből és mészkőből épül fel. Főgerince dél felé nyitott patkó alakú. Keleti, Prahova-völgyre néző letöréseit Románia legvadabb, legmagasabb, legnehezebben megmászható falaiként tartják számon.
A Bucsecs tetőszintje a főgerincet elérve széles hegyhátként, fennsíkszerű magaslatként tárul elénk. A Sebes és a Gornovica (vagy Predeáli) eróziós felszíneken akadálytalanul süvít végig a szél. Éppen ennek köszönhető, hogy a gerincrégió keleti térségében (a patkó keleti szárán), a 2000 méter fölött fekvő, kb. 25 négyzetkilométeres Bucsecs-platón rendkívül érdekes konglomerátum-tornyok, monumentális természetalkotta szobrok (pl. Babele-sziklák) alakultak ki: a különös formákat a szélmarás (a szél által szállított kemény kőzetszemcsék csiszoló hatása), illetve a különböző ellenállóképességű konglomerátumrétegek eltérő lepusztulási sebessége hozta létre.
A patkó északi kanyarulatához keskeny, éles gerinccel kapcsolódik a főcsúcs, a 2505 méter magas Omul, melynek lapos tetejére meteorológiai megfigyelőházat és menedékházat emeltek. Innen körültekintve feltűnik, hogy a Bucsecs negyedidőszaki eljegesedése nyomán létrejött teknővölgyek érdekes, sugaras elrendeződést mutatnak. Az eljegesedés centruma a patkó északi térsége, illetve az Omul környéke volt, a hófelhalmozódáshoz, a gleccserjég képződéséhez bőséges hely kínálkozott, s a 2–4 km hosszú riss korszaki jégárak e körzetből sugárirányban indultak az alacsonyabb térszínek felé.
A 2000 m fölé emelkedő (a Leaota-csúcsban 2133 métert elérő) Leaota-hegység (Munţii Leaota) a Bucsecs nyugati tőszomszédságában húzódik. Észak-déli futású vonulatának kőzetanyaga a Fogarasi-havasok déli felével mutat rokonságot, lealacsonyodó déli előhegyei ellenben a keleti-kárpáti flisvonulat legvégső nyúlványát képezik. A hegységtől nyugatra a Törcsvár – Rucari folyosó húzódik, amely a Királykőtől választja el a Lehota-vonulatot. Ezen a 3–20 km széles, 25 km hosszú átjárón vezet át az Erdélyt és a Havasalföldet összekötő híres kereskedelmi útvonal. A mezozoikumi mészkő alkotta völgyszakaszokat szurdokok, karsztos formák jellemzik.
A Királykő (Muntii Piatra Craiului) a Dâmbovita és a Barca folyók felső völgyei között emelkedő monumentális mészkőhegység, a Kárpátok talán leglenyűgözőbb ilyen hegytömege. A Törcsvári-átjáró északnyugati oldalán magasodó, közel észak-déli futású vonulat voltaképpen egy 8 km hosszú, éles, csipkézett, monoklinális szerkezetű mészkőgerinc. A fűrészfogszerű gerincrégió csúcsszintje egyenletes, ormai 2100–2200 méteres magasságig emelkednek (a Nagy-Királykő 2238 m). A környező völgyek 1000 m-es szintjéből meredeken emelkednek a magasba az 1600 m-ig erdős hegyoldalak. Az erdőhatár térségét, a fenyveseket már törmelékkúpok szaggatják, s felettük tornyosulnak a fehér mészkőfalak, amelyeket repedések, törmelékes sziklakürtők, lavinapályák, nivációs fülkék tagolnak. A legmagasabb régió keskeny élein kevés a hely a hófelhalmozódáshoz, ezért a hegységből a glaciális formák hiányoznak, így az eljegesedési periódusokat itt a kifagyásos kőzetaprózódás és az omlásos tömegmozgás-folyamatok jellemezték. (E felszínformálódás napjainkban is aktív.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
