A Szörényi-hegytömeg
A Szörényi-hegytömeg
A Déli-Kárpátok legnyugatibb hegységcsoportja markáns, elkülönült tömbként emelkedik a környező medencék (Petrozsényi-, Hátszegi-) és mély völgyek (Temes-Mehádia-, Zsil-) fölé. Formakincsét megkapó változatosság jellemzi, ami a kőzetanyagnak (a felszínen nagy területen jelenlevő mészkőnek a mélységi magmás kőzetek és metamorf változataik mellett), a kiterjedt eróziós felszíneknek és a glaciális felszínformálásnak köszönhető. A térség vonulatai északkelet-délnyugati csapásúak. A legmagasabb térszíneket a Retyezátban találjuk. A hegységcsoport szívében a Godján-hegység fekszik, mely egyúttal a sugaras lefutású vízhálózat középpontja is.
A Retyezát (Munţii Retezatului) a Hátszegi- és Petrozsényi-medencék közé ékelődő hegység; a Déli-Kárpátok egyik leglátványosabb, legismertebb része. Hegyes kárcsúcsai, keskeny gerincélei, 5–6 km hosszú teknővölgyei a bennük megbúvó tengerszemekkel markánsan elkülönítik a hegységcsoport többi tagjától. Tetőszintje 2–300 m-rel meghaladja a környező vonulatok legnagyobb magasságát. Az elsősorban éles glaciális formákkal jellemezhető hegység legmagasabb pontja, a Peleaga (2509 m) gránittömbje a központi részen tornyosul. Érdemes körbetekintenünk a tetejéről! Majdnem egymagasságban velünk sziklás csúcsok (Papusa, Retyezát, Bucura) magasodnak az őket összekötő, élesre faragott, tarajos kárgerincek és a mélyen ülő nyergek fölé. A tetők és gerincek meredek oldalait lavinapályák szabdalják, s messze a mélybe nyúlnak a terjedelmes törmeléklejtők. Lábunk alatt 400 méterrel az egykori folyóvízi eróziós völgyfőkbe – az északias és a délies oldalakon is – lejtőtörmelékkel, morénaanyaggal és törpefenyővel borított kárfülkék mélyülnek. A firngyűjtők és a teknővölgyek mélyedéseiben tengerszemek sorakoznak. A 8 hektárnyi Bucura-tó nemcsak a hegység, hanem az egész Déli-Kárpátok legnagyobb glaciális tava. A kiemelkedő tájképi szépség, a ritka állatfajok és a hegység déli részén húzódó mészkőtérszín veszélyeztetett növényei miatt a Retyezát 550 négyzetkilométernyi területét nemzeti parkká nyilvánították.
A délnyugatabbra fekvő, főként gneisz és csillámpala alkotta Godján-hegység (Munţii Godeanu) jól elkülönül a Retyezát tömegétől. E vonulat – a Géta-takaró legnagyobb roncsa – arról nevezetes, hogy itt maradt meg legszebben, legmarkánsabban a Déli-Kárpátokra jellemző Boreszku-felszín. Ez az Emanuel de Martonne által már a századelőn alaposan vizsgált, e hegységből először leírt, 2000–2200 m átlagos magasságú szint hordozza a hegytömb legmagasabb csúcsait (Gugu 2291 m). A terjedelmes, lapos, füves hátak, a hosszan elnyúló, összefüggő magas tetők egyhangúságát a belőlük alig kiemelkedő csúcsok sem törik meg. Azonban a periglaciális formákban bővelkedő tetőszint peremén hirtelen több száz méteres mélység tátong lábunk alatt. A pleisztocén eljegesedés idején a kárfülkék ide, a Boreszku-tönkfelszín szélébe vágódtak glaciális erózióval. A firngyűjtők meredek oldalfalain leereszkedve, a hatalmas törmeléklejtőket keresztezve a hegység minden oldalán 2–4 km hosszan követhetjük a jégkorszaki gleccserek nyomait. Ma e teknővölgyekből indulnak útjukra a sűrűn, sugárirányban lefutó patakok.
A Páreng főgerince. Az északi lejtők meredekek, szakadékosak, sziklásak, a déli oldalak enyhébb lejtésűek
A Szárkő-hegység (Munţii Ţarcu) a hegységcsoport északnyugati fekvésű vonulata, amely legfontosabb morfológiai és kőzettani jegyeiben a Godjánra hasonlít. Fő tömegében gyengén metamorfizált kristályospalák építik fel, de mellettük jelentős kiterjedésben gránit, homokkő, konglomerátum és mészkő is fellelhető. A Szárkő tetőszintjét szintén a Boreszku-felszín jelöli ki, de itt a lapos hátakat a folyóvízi erózió erősen felszabdalta, elkülönítette egymástól. Az így különvált, fennsíkszerű hegyhátak legmagasabb tetői 2000 m fölé emelkednek (Pietrii: 2192 m, Szárkő-csúcs: 2190 m). A Godjánhoz hasonlóan itt is gazdag periglaciális formakinccsel, és 2–3 km-es legnagyobb hosszt elérő jégárak nyomaival (a Boreszku-felszín peremébe harapódzó kárfülkékkel, teknővölgyekkel, morénasáncokkal) találkozhatunk.
A Szörényi-hegytömeg déli tagjai fokozatosan dél felé lealacsonyodó, változatos kőzettani összetételű és formakincsű vonulatok. Az északra meredeken leszakadó, déli irányban azonban menedékes, hosszú lejtőkkel ereszkedő Vulkán-hegységet (Munţii Vâlcan) főként amfibolit, gneisz, kvarcit építi fel. Legmagasabb tetői alig maradnak 2000 m alatt (Oslea csúcs: 1946 m) és a Boreszku-felszín maradványait őrzik. E hegységből írták le a Déli-Kárpátok egészére jellemző Gornovica eróziós felszínt (itt 400–450 m magasan fekszik). A Retyezáttól induló Cserna-patak a Déli-Kárpátok talán legjelentősebb oldaleltolódási övében fut; meredek sziklafalakkal övezett völgye nyugaton a Cserna-hegységet (Munţii Cernei) szegélyezi. E változatos üledékes kőzetekből és kristályospalákból felépülő hegység az 1928 m-es Dobrii csúcsban tetőzik. A Cserna-völgytől keletre a Mehádiai-hegység (Munţii Mehedinţi) lankás, szelíd tetői viszont alig emelkednek 1400 m fölé (Piatra Closani: 1476 m). A magyar szakirodalomban Domogled-hegységnek is nevezett, túlnyomórészt mészkőből felépülő vonulat leglátványosabb része az 1100 m-es Domogled-csúcsot övező szurdokvölgyrendszer. A függőleges sziklatornyok, meredek leszakadások oldalain feketefenyők (no meg sziklamászók) kapaszkodnak. A többszáz méter magas, fehér alsó-kréta mészkőfalak alatt, a Cserna szűk völgyében hosszan húzódik a hévizeiről, gyógyvizéről és csodálatos fekvéséről híres Herkulesfürdő.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
