Molnár Erik
Molnár Erik (Újvidék, 1894. dec. 16. – Bp., 1966. aug. 8.): történész, közgazdász és filozófus, politikus, Kossuth-díjas (1948, 1963), az MTA r, tagja (1949). Értelmiségi családból származott; mint egy.-i hallgatót hívták be 1914-ben katonának; az orosz fronton hadifogságba került. Az egyik távol-keleti hadifogolytáborban 1917 után kapcsolatba került a szocialista forradalomért küzdő internacionalistákkal. A szülői ház hagyományai, az imperialista háború élményei, társadalomtudományi olvasmányai – mindenekelőtt Marx és Engels művei – érlelték meg forradalmi világnézetét. A Tanácsköztársaság bukása után K- Ázsián keresztül érkezett haza; Kecskeméten telepedett le és befejezte jogi tanulmányait. Kezdetben az SZDP tagja volt, majd 1928-ban bekapcsolódott, öccsével ~ Renével együtt a KMP illegális munkájába. A 20-as és 30-as években állandó munkatársa a különböző legális és illegális lapoknak (100%, Társadalmi Szemle, Gondolat, Korunk), ahová Jeszenszky Erik, Pálfai István, Szentmiklósy Lajos álneveken írta tanulmányait. Ezekben behatóan foglalkozik a m. társadalmi fejlődés problémáival, mindenekelőtt az agrárkérdéssel, a marxizmus-leninizmus tanításait a m. viszonyokra alkalmazza. A II. világháború idején nagyobb tanulmányai jelentek meg az Árpád-kori társadalomról. 1944. dec. 25-től 1947. szept. 4-ig a debreceni ideiglenes kormány népjóléti minisztere, 1947. szept. 24-től 1948. márc. 5-ig tájékoztatási miniszter, aug. 5-ig külügyminiszter. 1948 – 49-ben Mo. moszkvai nagykövete, 1950. júl. 17-től 1952. nov. 14-ig igazságügyminiszter. 1952. nov. 14-től 1953. júl. 2-ig ismét külügyminiszter. 1953-tól 1954-ig a Legfelsőbb Bíróság elnöke, 1954. okt. 30-tól 1956. nov. 3-ig ismét igazságügyminiszter. Tagja volt az MKP és az MDP Központi Bizottságának. 1944-től haláláig ogy.-i képviselő, 1949-től egy.-i tanár volt az ELTE-n. 1963-tól az Interparlamentáris Unió m. tagozatának elnöke. Nagy szerepe volt a történettudományi kutatás irányításában. Megalakulása (1949) óta ig.-ja volt az MTA Történettudományi Intézetének, 1958-tól a Magyar Történelmi Társulat elnöke, az Acta Historica főszerk.-je, 1957-től 1962-ig elnöke a Századok szerk. bizottságának. Főszerk.-je volt a Magyarország története (I – II., Bp., 1964) c. munkának. 1945 után a m. őstörténet és a feudalizmus kori társadalomtörténet kérdéseivel, a történelmi materializmus ideológiai előzményeivel és filozófiai alapproblémáival, a jelenkori kapitalizmus kérdéseivel, továbbá a nacionalizmus kialakulásával és fejlődésével foglalkozott. – F. m. Dialektika (Jeszenszky Erik néven, Bp., 1941); Magyar őstörténet (Szentmiklósy Lajos néven, Bp., 1942); A feudalizmus kialakulása Magyarországon (Szentmiklósy Lajos néven, Bp., 1942); Az Árpádkori társadalom 1. A gazdasági alap (Szentmiklósy Lajos néven, Bp., 1943); Az Árpádkori társadalom. 2. A felépítmény (Szentmiklósy Lajos néven, 1943); Dialektika (Bp. 1945); A magyar társadalom története az őskortól az Árpádkorig (Bp., 1945); A magyar társadalom története az Árpád kortól Mohácsig (Bp., 1949); A történelmi materializmus ideológiai előzményei (Bp., 1952); A magyar nép őstörténete (Bp., 1953); A történelmi materializmus filozófiai alapproblémái (Bp., 1955); A jelenkori kapitalizmus néhány gazdasági problémája (Bp., 1959); Dialektikus materializmus és társadalomtudomány (Bp., 1962); A marxizmus szövetségi politikája (Bp., 1967). – Irod. Erényi Tibor: M. E. (Párttört. Közl. 1963. 3. sz.); Sándor Pál: Arcképvázlat M. E.-ről (Valóság, 1964. 11. sz.); Pamlényi Ervin: M. E. történetírásáról (Századok, 1964. 5 – 6. sz.); Varga István: M. E. munkássága. 1929 – 1963 (Tört. Szle, 1964); M. E. (Társad. Szle, 1966); M. E. (Századok, 1966); Pach Zsigmond Pál: M. E. emléktáblája előtt (Századok, 1967); Pach Zsigmond Pál: M. E. társadalomtörténetírásáról (Századok, 1967).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
