Φυλη
Φυλη, eleinte a fegyverfogható szabadok, aztán a nemesség, még később a szabad polgárság legnagyobb osztályainak neve a görögöknél. De, ámbár mindig nagy néposztályt jelentett, régibb időben mégis a közös származás és vérközösség hitén alapult, s közös isteneknek vagy ősöknek tisztelete jellemezte. Azért legrégibb értelme szerint «törzsnek» fordítható. Alakulására a legújabb kutatások szerint első sorban nem vallásos, hanem politikai és hadi okok vezettek (Ed. Meyer). Czéljuk az volt, hogy a velük összefüggő politikai intézményeknek és hadiszervezeteknek, mint azok természetes alapjai, állandóságot és tekintélyt adjanak. – I. Attikai phylék. Atticában mint általában az ionoknál, kezdetben négy ϕ. volt, melyeket az egész hagyomány ion herosnak tulajdonít (Aristoteles is, pl. Ath. 41, 2). Neveik: Γελεοντες, ’Αργαδεις (’Εργαδδεις), Αιγιχορεις, ‘’Οπλητες (l. Poll. 8, 109. Hdt. 5, 66. 69. Eurpi. Ion 1575), melyeket rendszerint Attica területeinek felnégyelésére és e négyes felosztásban a lakosok állására és életmódjára vezetnek vissza. Γελεοντες (= a fénylők) e szerint a harczias vagy papi nemesség volna, mely a síkságon lakott; ’Αργαδεις (= a munkások) a szántóvető néposztály, a thraiai sík lakó; Αιγιχορεις, a kecskepásztorok, Diactira lakói, s végül Οπλητες a fegyveresek, kiknek lakhelyére vézve nincs a hagyományban megegyezés. De a nevek ilyetén megfejtései épen nem bizonyosak. A négy phyle, mint hadi intézmény, valószínűleg a megtelepedés előtti korban is megvolt már, s nevezetesen az a már ókori nézet (Plut. Solon 23), hogy e négy régi phyle a polgárok hivatás szerint való, kasztszerű beosztását jelentené, épenséggel nincs még a későbbi korra nézve sem elfogadva, már csak azért sem, mert a négy phyle a Solon-féle tanácsban egyenlő számú tagokkal volt képviselve. A neveik aligha egyebek régi istennevek módosulásainál (Argos, Aegis). Valószínűbb tehát, hogy valamennyinek magvát az iavonokkal elegyült szabad ősnép, a későbbi nemesség képezte (Busolt, Gr. Gesch. 2, 98 skk.). Kik tartoztak eredetileg a phylék kötelékébe, erre a kérdésre pontos feleletet adni igen nehéz dolog. Az attikai állam Solon előtti korából ugyanis a polgárságnak egy olyanfajt hármas felosztásról is olvasunk, melyre kétségkívül a foglalkozás adott alapot, s mely e szerint rendi tagozódást jelez. E hármas felosztás tagjai: az ú.l n. eupatridae (ευπατριδαι), geomori (γεωμοροι vagy αγροιχοι) és demiurgi (δημιουργοι. Aristotelesnél is, pol. Ath. 13, 2). Ευπατριδαι a városba költözött ősnemesség tagjai, γεωμοροι a vidéki gazdaságokban élő szabad földmívesek, δημοιυργοι, a kik ipart vagy kereskedést űztek s a mellett tán gazdálkodtak is kisebb telkeken, s a kik a város közvetetlen közelében s a külvárosokban lakoztak. A két utóbbi rendről, melyek a 8-ik században kezdődő hatalmas gazdasági válság folyamán alakultak és szilárdultak meg, mindamellett valószínű, hogy már Draco előtti (621) időben bejutottak a phylék és phratriák kötelékébe (v. ö. Busolt, gr. Gesch. 94. 107. 108. 110. 178. 203). Máskép állott azonban a dolog azzal a szintén szabad néposztálylyal, melyet a források (Aristoteles is. pol. Ath. 2, 2) εχτημοροι (εχτημοριοι) vagy πελαται néven említenek. Hogy ezeknek semmi közül a γωμοροι néven ismeretes osztályhoz, s hogy Clisthenes törvényhozása előtt sem tartoztak a phylék kötelékéhez, majdnem bizonyos. A régi nemzetségi szervezet reconstruálása a régiségtudománynak mai napság nagyon kedvelt de egyik legnehezebb problemája, már csak azért is, mert forrásaink többnyire a későbi szótárírók s Aristeles politeájában is épen a legrégibb korra vonatkozó rész hiányzik. A kutatások eredményei rövid összefoglalásban a következők. A Solont megelőző időben az emíltett négy ϕ. mindegyike 3–3 phratriára, (ϕρατρια, egyes tagjai ϕρατορες) «testvériségre» oszlott, melyek kezdetben csupán a nemesi nemzetségek (γενος) vallásos és családjogi szövetkezetei voltak. Egy-egy phratria 30 nemzetségre való beosztása azonban csak az esztendő beosztásának későkori (4. századbeli átvitelén alapszik, s valósággal soha sem volt 360 γενος Atticában (neve is csak valami 60-nak ismeretes). A fejlődés menete sem az, hogy a γενος-okra csak a nemesi nemzetségek kifejlődése idejében oszolhattak (Ed. Meyer). A phratriát is a γενος-t is egy-egy közös ős tisztelete s közös vallási szertartások fűzték össze. A phratriákban egyesült nemesi nemzetségek (ομογαλαχτες, γεννηται) legnagyobb ünnepe az ’Απατουρια nevű ünnep Pyanopsion (oct.-nov.) havában, védőistenségeik Zeus ’Ερχειος és Apollo Πατρωος. A nemességhez nem tartozó szabad családoknak kezdetben külön, a nemesi nemzetségek mintája szerint alakult közösségeik voltak, melyeknek tagjai ϑιασωται v. οργεωνες nevet viseltek. De valószínű (l. f.), hogy a γεωμοροι és δημιουργοι néven ismeretes néposztályok már Clisthenes előtti időben belejutottak a phratriákba, mert hiszen tudjuk, hogy kevéssel Solon törvényhozása után e két osztály már az archonságot is kiküzdötte magának. Arist. pol. Ath. 13, 2. A vezető állás a phratriákban azért még hosszú ideig a γεννηται kezében maradhatott. A 3–3 phratriából álló phylék élén kezdettől fogva ú. n. törzskirályok, ϕυλοβασιλεις állottak (Arist. pol. Ath. 8, 3. 41, 2), kiknek hatásköre eleinte (még a királyság előtt) kétségtelenül a törzs politikai és hadi ügyeinek vezetésében állott. Ezek a ϕυλοβασιλευς-ok, névszerint később a királyság alatt sőt még később a nemesuralom és a democratia idején is megvoltak (de csak vallásos hatáskörrel), épen úgy, mint a βασιλευς maga is, (kinek czíme a második archonra szállott), előbb, mint a király tanácsosai, aztán (Aristot. pol. Ath. 57, 4) mint a αρχων βασιλευς elnöksége alatt itélkező birák a Prytanum nevű törvényszékben. Pénztáruk is volt, még a democratia korában is. (CIA II 844. A legrégibb időkre nézve azonban sem e phylobasileusokról sem magáról a phyle-szervezetről sem annak politikai és hadi intézményeikkel való kapcsolatáról nincsenek részletesebb értesítéseink. Akármilyen volt is, bizonyos, hogy módosulásara a 8. és 7. század nagy gazdasági és társadalmi átalakulással vezettek. A naucariák (l. Ναυχραρια) és a nép vagyon szerint való osztályozásának (l. Τιμημα) e váltások folyamán való létrejövetele (Aristot. pol. Ath. 7, 3 szerint is Solon már készen találta a vagyonosztályokat) mindenesetre kétségtelen jele annak, hogy pusztán a phylék és phratriák szerint való osztályozás már a 7-ik században alkalmatlannak bizonyult Atticában is (l. f. az οργεωνες felvételét). A vagyonosztályok megalkotásával a vér szerint való nemesség uralma a vagyonosok oligarchiájává fejlődött, ha a nemesek még hosszú ideig megtartották is a phratriákban vezető szerepüket. Solon a meglevő vagyonosztályhoz alkalmazkodva a jövedelemtől tette függővé az állami élet terheiben való részvételt. Ilyenformán a régi nemesség befolyása a phratriákban és phylékben is mindinkább csökken, jóllehet Solon érintetlenül hagyta a phyléket, előljáróikkal együtt (l. f. a phylobasileusok későbbi szerepét). Solon törvényhozásában máskülönben már nyilvánvalóbb az intézményeknek a phyle-szervezettel való összefüggése. Nevezetesen a tisztviselőkre nézve (kiket előbb állítólag az Areopagus szemelt ki, Aristot. pol. Ath. 3, 6. 8, 2) úgy intézkedett Solon, hogy minden egyes phyle bizonyos számú jelöltet (az archonságra tízet-tízet) válaszszon a belétartozó polgárokból, s ezek közűl sorsolják aztán ki az illető tisztviselőket (χληρωται és προχριτων). A négyszázas tanácsba is (melyet valószínűleg Solon alkotott meg a ναυχραροι régi 48-as számú tanácsából) phylénként 100–100 tagot sorsoltak ki, valószínűleg szintén előleges kiszemelés alapján. Clisthenes törvényhozása, mely a polgárok teljes politikai egyenjogusítására törekedett, valószínűleg szintén nem bántotta a régi nemzetiségi phyle-szervezetet; megmaradt az az ő törvényhozása után is (később szó lesz róla, milyen formában). De a régi intézmények mellett teljesen újakat alkotott melyeket szándékosan a régi, egészen mást jelentő elnevezésekkel jelölt meg. Clisthenes tiz phyléjénke (Erechtheis, Aegeis, Pandionis,Leintis, Acamantis, Oeneis, Cecropis, Hippothoontis v. Hippothontis, Aeantis, Antiochis, melyeknek élén az επιμεληται των ϕυλων állottak) semmi köze sincs a régi nemzetségi phylékhez. «Törzs» csak a nevük, de voltaképen nem azok, sőt nem is «kerületek», mert hiszen tudvalevőleg épen az volt Clistehens főszándéka, hogy az új phylék területi egységeket alkossanak, s hogy ily módon a nemesség befolyásának utolsó maradványai is elenyészszenek (találóan a Clisthenes-féle phyléket csak «tizedeknek» lehet magyarúl elnevezni). Clisthenes alkotmányáról szólva, melynek összes újításai csak új phyle-rendszer következményei, ezúttal tehát csak azt kell vizsgálnunk, milyen hatással volt a phylék és phratriák régi szervezetére? A kérdést Aristoteles «Athenaei alkotmányának» feltalálása még nehezebben megfejthetővé tette, mert ez irat 21. fejezete (mely szerint Clisthenes a nemzetségek és phratriák régi szervezetét meghagyta) megfejthetetlen ellenmondásokban áll az Aristoteles-féle politica egy régi ismeretes helyével (6, 4. p. 1319B. 19 skk). Valószínű azonban, hogy a politea adata több hitelt érdemel az utóbbi hagyománynál (l. Busolt, Gr. Gesch. 2, 428. Wilamowitz, Arist. 2, 267. Ed. Meyer, Gesch. des Alt. 2, 493 jegyz.) Clisthenes aggodalom nélkül meghagyhatta a phratriák régi szervezetét, mert hiszen a politikai élet alapjává a demosokat (l. Δημοι és Chsthenes) tette, s ilyenformán a phratriák hatásköre ezentúl kizárólag csak vallásos és családjogi ügyekre szorítkozott. Anyakönyveiket tehát ezentúl is tovább vezették a phratrák, de a beiktatástól ezentúl csak a vallásos szertartásokban való részvétel függött, s legfeljebb az örökösödési perekben való gyakorlat jelentősége. Isaeus 2, 75. Egyébiránt úgy látszik, Clistehenes arra is iparkodott, hogy erősítse a δημος-ok és a phratriák közti eredetileg nem szükségképi s nem is nagyon erős összefüggést, a mennyiben az új polgárokat δημος-aik szerint egy és ugyanazon phratriákba osztatta. Ilyenformán a phratriák megtartották ugyan régi szervezetüket, de kötelesek voltak új elemeket is befogadni, kik ezentúl szintén részt vettek Ζευς ‘Er�eioV és ’Απολλων Πατρωος cultusában (Philochor. fragm. 94 szerint azonban a phratriák efféle tágulásának kezdete, mint említettük, valószínűleg régibb időre esik). Megemlítendő még, hogy a Clisthenes-féle 10 phylét 307-ben még kettővel, az Antigonis és Demetrias nevűekkel szaporították (első említésük 306/5-ről, CIA II 246), 225 közül pedig a Ptolemaisszal, úgy hogy 225–220 közt 13 phyle volt. 200-ben aztán, az Attalis phyle felállításakor, megszüntették az Antigonist és Demetrieast, s ettől kezdve megint 12 volt a phylék száma. Irodalom: Lásd Busoltnál, Griech. Geschichte, 2, 2. kiad. 66. lap. Nagy részük azonban az Aristoteles-féle irat feltalálása óta elavúlt. Sok tekintetben új és nagy figyelmet érdemes Eduard Meyer felfogása a Gesch. des Alter thums 2. kötetének illető helyein. – II. Dór phylék. A dór törzsek keletkezését és elnevezését a monda Aegimius királyhoz fűzte, ki országának harmadrészét Herculesnek adta a Lapithák ellen nyujtott segedelemért. A három dór törzs nevét Aegimius két fiáról Dymanról (Δυμαν) és Pamphylusról, s Hercules fiáról Hyllusról vette. A dóroknak erre a hármas osztályozására czéloz talán (újabb időben kétségbe vonják) az Odysseáben olvasható (19, 77) τριχαιχες jelző is; később pedig mindenütt megtaláljuk a ‘ϒρναδιοι), valamint Sicyonban is Clisthenes külön phylét (Αιγιαλεις) alkotott a nem dór lakosságból. Hdt. 5, 68. Corinthus nyolcz phyléjéről és városnegyedeiről nincs részletesebb hagyományunk, de a dór törvények ott is megvoltak. CIG I 1845. Thuc. 3, 72. Spartában a 3 phyle 27 phratriára oszlott (Athen. 4, 141), de mellettük volt öt földrajzi phyle is, azaz kerületek. Ezek nevei: Pitana, Mesoa (Messoa), Limnae, Conurar, Dyme, eredetileg azonosak azzal az öt helységgel, melyből Sparta városa alakult. Thuc. 1, 10. Ez utóbbi phylék alosztályai az ωβαι voltak. CIG 1271–1274. Cretában szintén megvolt a három dór phyle, de a phratriák száma nem ismeretes. – Irodalom: A kézikönyvek illető fejezetein kívül l. Fleischanderl, die spartan. Verfassung, Leipzig, 1881, 19 skk. ll. GY. GY.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
