holtak országa
holtak országa, alvilág: A Szentírás szerint minden halott egy helyre érkezik; ennek a helynek szokásos neve ® seol, de lehet egyszerűen gödör v. sír/sírbolt (Zsolt 16,10; 28,1; 30,4; 86,13 stb.; Iz 14,15; 38,17.18; vö. Jón 2,7; vö. ugariti nyelven „akik a földbe leszállnak”; Ez 26,20), sőt olykor ® Abaddon is. Ebből arra lehet következtetni, hogy eredetileg a ~ra vonatkozó elképzelések szorosan összefüggtek a sírral kapcsolatos képzetekkel, ahova a halottat eltemették. A LXX és az ÚSz (az eredetiben) a ® hádesz névvel utal a ~ra (Mt 11,23; 16,18; Lk 10,15; 16,23 stb.); a magyar fordításban rendszerint alvilág, esetleg pokol felel meg neki. – A babilóniai irodalomban (Gilgames-eposz, Nergal és Ereskigal mítoszai, Istár pokolra szállása stb.) a ~ a föld alatt található, a világóceán felső oldalánál. Úgy érheti el az ember, hogy leszáll a föld mélyébe és addig megy Ny-ra, ameddig csak lehet. Mielőtt az ember megérkezik, át kell kelnie egy folyón, a halál vizén. Az ugariti szövegekben és a Bibliában szintén a föld alatt, ill. a föld mélyén (Zsolt 63,10) van a ~. Minthogy a föld megnyílt, Korach, Dátán és Abirám övéikkel együtt élve zuhantak le a ~ba (Szám 16,30–33). Jób a teremtett világ legalsó helyét képzeli ~nak (vö. Jób 11,8), s úgy gondolja, hogy az ® ősvíz medrén át lehet a ~t elérni, amelyen a föld úszik (26,5; 38,16 kk.). Így tehát a ~ az utolsó tagja a 3 részre tagolódó világmindenségnek: a föld fölött, a földön, a föld alatt v. ég, föld, alvilág (Kiv 20,4; Fil 2,10). Azt, hogy Ny-on keresendő a ~nak bejárata, a Szentírásban nem találjuk. Épp így nemigen esik szó a ~nak folyójáról sem. A 2Sám 22,5; Zsolt 18,5 által említett folyók a paralelizmusnak megfelelően (18,6: kötelékek) a bajt, nyomorúságot jelképezik, amelyek az embert a ~ba vivő úton kísérik. – A babilóniaiak városként képzelték el a ~t, amelyet 7 fal vesz körül, 14 kapuval, a város közepén palota áll, ebben lakik a ~nak királynője, Ereskigal és férje, Nergal. Jób 38,17; Zsolt 9,14; 107,18; Bölcs 16,13; Sir 51,6; Iz 38,10; Mt 16,18; Jel 1,18 említi a ~nak kapuját (ill. ennek kulcsát). Jób 38,17b gör. fordítása a Hádes kapujának őrét is említi. A Bibliában a ~nak királya nem szerepel; de Zsolt 49,15: a megszemélyesített halál (= pásztor). Jahve uralma kiterjed a ~ra is (Jób 26,6; Zsolt 139,8; Péld 15,11; Iz 7,11; Ám 9,2). A ~ban teljes sötétség uralkodik (Jób 10,21 kk.; 17,13; Zsolt 88,7.13); lakói sose látják viszont a napvilágot (49,20); a ~ból száll fel az éjszaka (Bölcs 17,13). A sötétségen kívül a por jellemzi még a ~t (Jób 17,16; 20,11; Zsolt 30,10; 146,4; Iz 26,19; Dán 12,2), továbbá a csend (Zsolt 94,17; 115,17). – Miként Babilóniában, ugyanúgy Izr.-ben is olyan ország a ~, ahonnan nincs visszatérés (Jób 7,9; 10,21; vö. 14,12); a ~nak lakói örök tétlenségre vannak ítélve (Préd 9,10), nincs részük örömben, élvezetben (Sir 14,11–17), nem tudnak a földön élők sorsáról, semmiről, ami a földön történik (Jób 14,21 kk.; 21,21; Préd 9,5; Iz 63,16). A ~ban nem dicsérik Istent (Zsolt 6,6; 30,10; 115,17; Sir 17,27; Iz 38,18). A halottakban nincs erő, vitalitás (’erőtlenek’), azt lehet róluk mondani, hogy nincsenek többé (Zsolt 39,14; Sir 17,28). Miként a Gilgames-eposzban, Izajásnál is férgek martalékai a halottak (vö. Iz 66,24; Mk 9,48). A ~ a feledés hona (Zsolt 88,13): sem a halottak nem emlékeznek az élőkre, sem az élők a halottakra. Legföljebb nyugalmat lehet találni (Jób 3,17 kk.; Sir 30,17), ezért a ~ vonzóbb lehet az életnél. – A ~ az utolsó nyugvóhelye minden embernek; gazdagok és szegények, urak, királyok és rabszolgák, öregek és fiatalok „mind együtt pihennek” (Jób 3,13–19; 30,23–24; Zsolt 89,49; Préd 6,6). Krisztus is leszállt halála után a ~ba (Róm 10,7; Ef 4,9; 1Pét 3,19; ® Krisztus pokolraszállása). Ha a korábbi felfogás szerint nem különbözött is a jók és a rosszak sorsa, Ez 32,17–32 már különbséget tesz Izr. ellenségeinek és a régi hősöknek a sorsa között. Iz 24,22; Sir 21,10: a ~ büntetőhely jellegű (vö. 1Pét 3,19: börtön; Júd 6; Jel 20,7: börtön). A kései zsidóságban kibontakozott az a felfogás, hogy Isten a jóknak és a rosszaknak más-más sorsot ad a ~ban. Ebből következően feltételezték, hogy a ~ részekre oszlik. Az etiópiai Hénoch kv.-e 3 sötét és 1 világos részt ismer (22,9), az igazak tartózkodási helyét pedig az élet kertjének nevezi (61,12). Hasonló elképzeléssel az ÚSz-ben is találkozunk. Lk 16,22 kk.: Lázár megpihen ® Ábrahám kebelén, ezt szakadék választja el az alvilág másik részétől, ahol a fösvény gazdag szenved. 23,43: az igazak a ® Paradicsomba kerülnek (vö. etióp Hénoch kv.-e 60,8.23); a rabbinista irodalomban szintén Éden szerepel. ® büntetés, ® Gehenna, ® megfizetés, ® pokol.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
