bányaszellem, bányarém
bányaszellem, bányarém: a bányákban megjelenő → szellem, alakja azonban elkülönül a magyar → népi hitvilág egyéb, szellemnek minősíthető lényeitől. Ugyanígy sajátosak, más mondáktól elkülönülők a róla szóló hiedelemmondák. Ennek az az oka, hogy a múlt században a Monarchia különböző részein német ajkú bányászok játszották a legfontosabb szerepet az ásványi kincsek feltárásában. Hagyományaikat megőrizték, a helybeli lakosságból kikerült bányászok ezt átvették ugyan, de maga a bányászfolklór nem terjedt túl a bányászközösségeken. Más nemzetiségű (szlovák, délszláv) betelepült bányászok is színesítették az eredetileg német hagyományt, s ez is egyik oka a jelenlegi táji eltéréseknek. Egyéb elnevezései: bányapásztor, bányatörpe, bergmándli, bergmanli, berkmanik, birgej, permantli, permonyik, pertymanik, pörtmandli. A német eredetre utal néhány magyar megnevezése (birgej: valószínűleg Berggeist; pörtmandli pedig Bergmännl). – Vidékenként változó külső jegyeket tulajdonítottak neki: pl. Veszprém megyében óriás, a Börzsönyben fejetlen törpe, másutt állat alakú, de leginkább sapkás-csizmás, vörös nadrágos, bányaszerszámokkal felszerelt → törpe. A hit szerint általában igazságos, segítő lény. A bányaszellemről szóló → hiedelemmondák a → bányászepika legnagyobb részét alkotják. Főbb szövegtípusok: a) A bányaszellemek segítenek a bányásznak. Szegény, nagy családú, de kis munkabírású bányász helyett a bányaszellem dolgozik. Fizetését megfelezi vele, de egy filléren nem tudnak megosztozni. A bányász kétfelé akarja vágni (harapni), de a bányaszellem nem engedi, jutalmul az egész fizetségét neki adja. Olyan esetben, ha a bányász nem így jár el, lelöki az aknába. – b) Előre jelzik a veszélyt. Különösen ünnepnap előtt (karácsony, húsvét, Borbála-nap) gyakori a megjelenésük. Dohányt kér a bányaszellem a bányászoktól, de csak lapátról fogadja el. Elégedetten megemeli a szakállát, távozik. A szerencsétlenség bekövetkezik. A bányászok lenn a bányában látják, hogy a bányaszellemek vonulnak, koporsót visznek. A temetési menet távozása után egy bányász meghal. Számtalan monda szól a bányaszellemek különféle alakban (kutya és más állat, szivarozó óriás, piros sapkás, bányászlámpás törpe stb.) való megjelenéséről. Valamilyen módon figyelmeztetik a bányászokat a bajra (gyakran felszólítják őket a munka abbahagyására: „Ne bántsátok a szenet, az a miénk!” Az engedelmeskedők megmenekülnek, a hitetlenkedőkre ráomlik a bánya). – c) → tabumondák. A bánya szabályai ellen vétőket büntetik a bányaszellemek (a bányában káromkodó vagy fütyülő bányászt szerencsétlenség éri). – d) Egy bányász karácsony estéjén eltévedt. Bányaszellemekkel találkozott, akik arannyal ajándékozták meg. Felkísérik. Saját lakása ajtajánál ér földet, kiderül, hogy egy évig volt távol. Az arany eltűnik. – e) Ha bányatűz van, megjelennek a bányaszellemek. A bennmaradt emberek ruháját nem engedik elvinni, ha mégis elviszik, újabb tüzek keletkeznek. Ilyenkor az özvegyek új ruhát kaptak a bányatársaságtól. – f) A szomjas bányaszellem. Forrásnál este vizet merítő bányászasszonyok előtt megjelent egy bányaszellem lámpással. Elmenekültek. A bányában a vízhordó bányász vödréből kifogy a víz, mire a többiek innának belőle. Kilesik. Egy rongyos ruhájú bányaszellem issza ki. Másnap egy kisméretű új ruhát, csizmát tesznek a vödör mellé. Boldogan magára ölti, többet nem jön elő. – g) A nehéz bányaszellem. A bányászok kocsijára bányaszellemek kéredzkednek fel. Nem veszik fel őket, mégis felszállnak. A ló alig tudja húzni a kocsit. Szíves fogadtatás esetén repül velük a kocsi. Erdőben dolgozó bányászok hátára ráugrik, nagyon nehéz, de cipelniük kell. – Irod. Versényi György: A bányarémről (Ethn., 1890); Szíj Rezső: Várpalota. Fejezetek a város történetéből (Bp., 1960); Nagy Dezső: Az izsófalvi „ördöngös bányász” (A Herman Ottó Múz. Évkve, 1963); Heilfurth, Gerhard: Bergbau und Bergmann in der deutschsprachigen Sagenüberlieferung Mitteleuropas (I., München, 1967).
Nagy Ilona
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
