népi építkezés
népi építkezés: a termelőmunkát végző dolgozó tömegek, ill. a velük együtt élő, a hagyományos életforma és kultúra keretei közé beilleszkedett egyéb (polgári, kisnemesi stb.) rétegek építőtevékenysége és e tevékenység produktumai. Az anyagi kultúra feltárásában specializált szakágazati vizsgálat foglalkozik a népi építkezés kutatásával. Az építő tevékenység elemzése során a kutatók megfigyelik, elemzik az építés folyamatát, valamint összegyűjtik az erre vonatkozó szellemi és tárgyi emlékeket; fényképek, rajzok, műszaki dokumentumok segítségével rögzítik az épületeket. – A lakóházak tipologizálása elsősorban alaprajz és tüzelőberendezés szerint történik. Ennek alapján megkülönböztethetünk: → északi háztípust, → keleti háztípust, → középmagyar háztípust, valamint → nyugati háztípust. – A vizsgálódás kiterjed az építő anyagok fajtáira, lelőhelyeire, előállítására, alkalmazási módjára, az alkalmazott építési technikára, szerkezetekre. Az építőanyag határozza meg leginkább a következő házak jellegét: → földház, → lábasház, → putriház, → talpasház, tűzfalas ház. Az építményeket – legyenek azok ideiglenesek, állandóak, emberi vagy állati tartózkodási helyek, raktárterek, gazdasági vagy kultikus rendeltetésűek, avagy védelmi célúak –, egyaránt vizsgálatai körébe vonja a népi építkezés kutatás. Az elemzés kiterjed az építmények alakján, formáján túl az építmények telepítési kérdéseire, egymáshoz való viszonyukra, továbbá részletes vizsgálat tárgya az építmények belső tagolódása (→ egysejtű ház, → háromosztatú ház, → keresztszárnyas ház, → keresztszínes ház, → kétosztatú ház, → kör alaprajzú épület, → L alaprajzú ház, → nyújtott, soros alaprajzú ház, → oldalház, → soros alaprajzú ház), beosztása, használati módja, rendje különös tekintettel az ezzel szervesen összefüggő társadalmi, családszervezeti sajátosságokra. A kutatás foglalkozik az egyes épületszerkezeti részelemekkel (→ szoba, → konyha, kamra, → padlás, → pince) (→ még: kapu, → kerítés, → pitvar, → tornác, → ablak, → ajtó). Többek közt különösen alaposan igyekszik megvilágítani az épületbelsők járulékos beépített berendezéseit, így a lakóépületeknél elsősorban a tüzelő és fűtőberendezéseket (a füsttelenítő szerkezetekkel együtt), amelyek a közelmúltig meghatározó szerepet játszottak a belső terek használati és beosztási rendjében (→ belső fűtésű szobai kemence, → külső fűtésű szobai kemence, → konyhai sütőkemence, → kályha, → katlan, → kandalló). E részvizsgálati szempontok egyidejű, együttes szintetikus alkalmazásával a népi építkezés kutatói igyekeznek meghatározni a népi építkezés táji és történeti alaptípusait, variánsait. Az ilyen célú munkában felhasználják a nyelvtörténet, nyelvjárás-kutatás, a régészeti feltárások, történeti-levéltári kutatások témába vágó analógiáit, valamint igénybe veszik az egyetemes építészettörténet tanulságait. Mivel az építmények önmagukban (tömegük megformálásában, kialakításában) esztétikailag értékelhető alkotások is, természetszerűen ízlés- és művészettörténeti szempontú vizsgálatok tárgyai is lehetnek. A fejlődés magasabb fokán az építmények külső és belső kiképzése, díszítése külön, sok tekintetben önálló kutatási feladatot jelent. – A népi építészet a → népművészet sajátos részterülete, amelynek kutatására módszerében, célkitűzésében jól elkülönült tudományág alakult ki. Miután az utóbbi 30–50 év a népi építkezés objektumainak tömeges és gyökeres megváltozását vagy átalakulását, esetleg pusztulását eredményezte, a kutatás elkülönült ágazatává vált a népi műemlék feltárása, elemzése, helyreállítása, karbantartása. A népi építkezés tárgyi anyagának megőrzését különleges helyzetben a szabadtéri néprajzi múzeumok biztosíthatják. A népi építkezés körébe tartoznak azok az építmények is, amelyeket népi specialisták, falusi, mezővárosi környezetben élő mesterek vagy maguk a népi közösség tagjai készítettek hagyományos anyagok, szerkezetek felhasználásával, nem népi megrendelők számára (pl. kolostorok, uradalmak stb.). Továbbá természetesen a népi építkezés kutatásának érdeklődésébe vonják azokat az objektumokat is, amelyeket iparosok, népi közösségek, ill. egyes tagjaik számára építettek. – A lakóépülethez tartozó építmények: → csűr, → életesház, → istálló, → kút. – A lakást és a munkahelyet többnyire egységbe foglalták a malomépületek. Az egyes malomtípusokat az őrlemény, valamint a felhasznált energia határozza meg: → bakos malom, → folyami malom, → fűrészmalom, → hajómalom, → kallómalom, → kártolómalom, → kovácsolómalom, → lomozómalom, → paprikamalom, → patakmalom, → szárazmalom, → szélmalom, → ványoló, → vízimalom. – A → templomhoz tartozó építmény a harangtorony (→ fatorony). (→ még: oromzat, → hágcsó, → szőlőhegyi épületek) – Irod. Vajkai Aurél: A magyar népi építkezés és lakás kutatása (klny. A Magyar Népkutatás Kézikönyvéből, Bp., 1948); Gunda Béla: A magyar népi építkezés kutatása a két világháború között és annak kritikája (hozzászólásokkal. Az MTA II. Oszt. Közl., V., 1954); Gunda Béla: A népi építkezés kutatásának módszere (hozzászólásokkal. Az MTA II. Oszt. Közl., IV., 1954); Vargha László: Magyar népi műemlékek (Az MTA II. Oszt. Közl., VII., 1955).
Napsugaras oromzatdíszű ház (Zenta, v. Bács-Bodrog m.)
Lakóház utcai homlokzata, oromzata, zsúppal elzárva (Somlószöllős, Veszprém m.)
Filep Antal
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
